| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Taciviszi 2. rész Ideje:: 03-27-2008 @ 04:43 pm |
|
|
|
|
Fejemre húzom a takaróm. Nem kérek a besurranó lámpa hamis liliomcsillogásából. Hallgatom a jól ismert neszeket. Sok-sok szuszogás, mocorgás, a folyosóról tompa kopogás, zörgés bontja meg az éjszaka csöndjét. Ráteszem a tenyeremet a lepedõre. Jó megérinteni. A lábamat és a testemet gipsz borítja. Nagyon kemény, és nem érzem se a lepedõ, se a takaró meghitt puhaságát. A gipsz nyom, kidörzsöli a bõrömet. Mért nem szólok? Nem tudom. Érzem, hogy nem tehetem. Hozzám tartozik, engem ölel szigorúan. Minden este, mint kagylóhéj, úgy simul rám, és hajnalig karol kitartóan, szorosan. A reggeli ébresztõ szabadít meg tõle. Terka néni lefejti a gézt, ami átköti a makrancos héjat, és a két részbõl álló burokbörtön szétnyílik. De jó kiszabadulni! Ha éjjel fölébredek, erre a szabadságra várok. Úgy vágyom rá, mintha dió volnék. Olyan dió, amelyik otthon a kertünkben potyog a fáról zölden, illatosan. Szétrepesztésre váró páncélruha az én gipszem is. Csak az én kemény köntösöm nem zöld, hanem fehér, és nem örül neki senki, mint a széttört diónak. Reggel, amikor a fürdõkádba visznek, a szorító gézcsík összegyûrve az éjjeliszekrényemre kerül. Tudom, hogy estig föl kell tekernem, mert akkor újra beleszorítanak a páncélomba és a gézre szükség lesz.
Megérintem a gipszemet. Fájdalmasan nyomja az oldalamat, de nem szabad vele törõdnöm. Szeretnék visszamenni a barlangomba, ahol senki se tesz rám semmiféle súlyokat.
Valaki ásít. Igen, õ az, akit úgy irigylek! Nem szabad irigykedni, a hittanon százszor elmondták, mégsem tudom megállni, hogy ne irigyeljem a bicegését. De nem ez bánt igazán, hanem az, hogy vele mindenki szépen beszél. Meg az, hogy a szülei gyakran eljönnek, akkor is, amikor nincs látogatás. Senki máshoz nem jöhetnek látogatási idõn kívül. Csak hozzá. Valamelyik rokona Amerikában él, akitõl rengeteg játékot kap. Legutóbb például két gyönyörû hajas babákat. Az egyik szõke, a másik barna hajú. Olyanok, mint a szõke Juci néni meg a barna Juci néni. Láttam, amikor a szõke Juci néni megkapta a szõke babát, a barna Juci néni meg a barna babát. Nagyon örültek és mindenki mosolygott. Csak én voltam szomorú, mert nekem nincs babám. Vagyis van, az ujjaim azok. Azok az én babáim, velük játszom. Ha begörbítem õket, felülnek, ha kinyújtom, lefekszenek, s ha fürdetem õket, benyálazom. Ilyenkor a lepedõm is nyálas lesz, de nem zavar. Ezek a babák csak az enyéim, senki soha nem veheti el õket. Néha szõkék õk is, néha barnák. De ez titok! Próbálok játszani a babáimmal, és elképzelem, hogy a barlangomban éldegélünk, ahol õk is életre kelnek. Játszani kezdek, s közben elnehezül a szemem. Bárcsak visszamehetnék a barlangba! Babáimat nyugalomra intem és lehunyom a szemem. Édes béke tölt el, majd kiszorul a tudatomból minden nesz.
Kezek érintésére ébredek, és lassan rájövök, hogy nem tértem vissza barlangos békémbe. A neon élesen világít a szemembe, alig bírom kinyitni. Az ablakon túl az égbolt is csak erõlködik az ébredéssel. Talán most veti le lassan fekete hálóingét, és húzza magára nappali fehér szoknyáját, mert oszlik a sötét, és apró léptekkel közelít a világosság, hogy leintse a neoncsõ sápadt vibrálását.
A fürdõszoba hideg, a kád fölött a csapból zuhog a víz. Az asztal, amin fekszem, kemény és a neoncsõ itt is a szemembe nevet.
Miközben Terka néni bontja rólam a gipszeket, arról beszél, milyen csodálatos dolog történik velem hamarosan.
- Elõször is szépen meg kell tanulnod imádkozni! Aztán mindig jól figyelj a pap bácsira, amikor a tanítását hallgatod! Most mész elõször áldozni. Az ostyára nem szabad ráharapni, és bánd meg minden vétkedet, mert azokat halálos bûn ilyen nagy eseménynél eltitkolni.
Félni kezdek. Mi lesz, ha nem jut eszembe az összes bûnöm, vagy ráharapok az elsõ ostyámra? Nem merem megkérdezni, egyáltalán nem merek kérdezni, pedig látom, hogy Terka néni kérdéseket vár. Neki biztos nincs bûne, nem érthet meg engem, õ fiatalon apáca volt. Az apácák jó emberek. Én sose leszek olyan jó.
Amikor otthon vagyok, sokat feleselek, és a felnõttek gyakran rám szólnak.
Gondolkodtam már azon, hogyan lehet nem feleselni, de nem jöttem rá. A feleselés bûn. A tanításokon, ahová a keresztanyám cipelt el, ez gyakran elhangzott, s ilyenkor mindig megfogadtam, hogy jó leszek. De soha nem sikerült. Legalábbis otthon soha. Még szerencse, hogy ritkán vagyok otthon. Itt a fehér falak közt senkinek se feleselek. Keveset beszélek, nincs kivel.
Terka néni felemel és betesz a kádba. Jó meleg a víz, szeretnék benne lubickolni, de sietni kell, mert utánam még sokan jönnek fürdeni. Utolsó pillantást vetek a lefolyóra. A víz tekeredve, buborékosan tûnik el, a kis dugó láncra kötve ott hever a kád szélén. Még vizes a hajam, amikor Terka néni letesz az ágyamra és betakar. Körülnézek. Már ébren van mindenki. Oldalra fordítom a fejemet, és hunyorgok a neontól. Az ágyak fehéren sorakoznak. Olyanok, mint egy kifeszített hosszú kötél, amin nem száradó ruhák lengenek, hanem álmos gyerekek üldögélnek akár a szállni tanuló kis fecskék. Várnak. Mindig várunk valamire.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 03-27-2008 @ 04:43 pm
| Hozzászóló: taci (Ideje: 03-27-2008 @ 04:48 pm)
Comment: Ezennel áthoztam a második részt is. :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: lena1 (Ideje: 03-27-2008 @ 05:24 pm)
Comment: Azok a meg nem kapott hajasbabák, már régen semmivé lettek. Valahol a múltban rejtőzik az emlékük. Talán csak egy kislány gondol rájuk, néhanapján szeretettel, mert neki az volt az egyetelen kincse. A te kincsed ott van a kezedben és a gondolataidban. Csak le kell írni őket és mi ugyanolyan éles képpel látunk mindent, amit átéltél, mint ha most történt volna tegnap. Újra megelevenedik az emléksorozat szavaid nyomán, s ahogy látjuk, magunk előtt, egyre jobban tudjuk értékelni az életünket is. Szépen írsz, drága Taci. Nagyon szépen. Szeretettel ölellek.Lena |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Lyza1 (Ideje: 03-27-2008 @ 11:01 pm)
Comment: Drága Taci!...Nagyon megható, gyönyörü ïrás!...Gratulálok és sok szeretettel ölellek: Lyza |
|
|
|
|
| Hozzászóló: AngyaliAndi (Ideje: 03-28-2008 @ 12:10 pm)
Comment: Köszönöm,hogy olvashattalak. Puszillak! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: anyatka (Ideje: 03-29-2008 @ 07:27 am)
Comment: Itt voltam, olvastam:))))) "Mindig várunk valamire." Nagyon igaz. puszillak Andi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 03-29-2008 @ 07:35 am)
Comment: ilyet egészen ritkán érzek: szépen szorult össze a szívem.... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szellzsofi (Ideje: 03-29-2008 @ 12:54 pm)
Comment: Kedves Taci, köszönöm szépen. Ölellek, olvasód, Zsófija :D |
|
|
|
|
| Hozzászóló: taci (Ideje: 04-11-2008 @ 10:49 pm)
Comment: Köszönöm kedves szavaitokat, sok-sok erőt merítek belőlük. Életproblémáim miatt csak ritkán tudok közétek jönni, de nagy szeretettel gondolok rátok. :))))))) |
|
|
|
|
|
