[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 207
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 208

Jelen:
Tagi infók Almasy Küldhetsz neki privát üzenetet Almasy Almasy


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Vihar...
Ideje:: 07-19-2004 @ 01:00 pm

Süvített a szél. Arcomba vágott port, megtépázott ágat, gallyakat, erősen, mintha üzenetet hozott volma. Egyedül álltam ott, a vadon közepén, régóta, s bár körülöttem vaskos, terebélyes, éltes és fiatal fákból álló erdő éledezett, nem számíthattam oltalomra. Már napok óta jeges, koszos, szürke hegygerincekkel küzdött az égi róna királya. Csendben, mélán tekintettem a harcmezőre, át a gigászi szirteken. Meredt, tehetetlen, üveges szemmel néztem a vad, örvénylő tajtékot, melyet egyre csak sodort az ár, majd mikor partot ért, nyomában ezer sötét oromzat jelent meg, mint valami rossz előjel, a vég, s a csata fülsértő, sivító, éles zaja belekarmolt a tájba, testembe, felsértve minden sebet, melyből forrón áradt, hömpölygött a vér... Némán tűrtem a fájdalmat, a kínt, lehunyt szemmel, küszködve könnyel, gyengeséggel, a király meg csak harcolt, hangos kardcsapásokkal, melyben visszhangzott minden bánat, elszenvedett sérelem. Bár nyújtottam még reményvesztett lelkem, mely egykor, valaha még erőtől telve adott segítséget, ma már semmit sem ért... ...elsötétült minden, egy pillanat volt csupán, egy sikoly, mely jelezte, a háború véget ért. Bíbor habok csillogtak szememben, s az ormok haván verődött vissza a fény... a kihunyó, elmúlást jelző vörös fény...


Utoljára változtatva 07-19-2004 @ 01:00 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: kerlac
(Ideje: 07-19-2004 @ 01:28 pm)

Comment: Felettébb hangulatosra sikerült ez az írás. Könnyű a Te szemeddel látni azt a vihart, az ember önkéntelenül is továbbfűzi magában a történet fonalát :)


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.31 Seconds