Neked írom
Írom levelem, közben rád gondolok.
Ugye nem baj, ha verses formában írom?
Nem tudom, hogy kezdjem, csak belekezdek.
Kérlek, vedd komolyan, benne minden gondolat,
Mit én gondolok, s érzelem, mi téged illet.
Téged bizony, hisz érted érzem,
S engem éltet.
Tudom, ha elmondom, könnyebb lesz minden,
De nem elég, vágyaim végtelenek.
Kérdem tőled, s kérlek, felelj:
Mit érzel értem? Szeretsz?
Ha nem tudod, attól még lehet?
S milyen áldozatot hozzak, érted?
Hisz engem te éltetsz.
Érzem, hogy képes vagyok bármire.
Érzem, ez mér szinte őrült szerelem.
S tudom, hogy neked idő kell,
Hidd el, türelem rózsát terem.
S tudom, számomra egy rózsa vagy
Érzem, hogy örökké locsolnálak,
Hogy soha el ne hervadj.
Elmondom őszintén, bevallom neked,
Tudom, hogy veled jobb lesz minden.
Ne haragudj érte, ha nem érdekel,
De jobb, ha elmondok mindent neked.
Mióta ismerlek, egy különös kapcsolat
Összeköt veled, s nem szakad meg soha.
A barátság az oka.
Gondolom, most már érted, mi van
Jobb, ha leírom mégis, mi az.
Itt a láthatatlan fonal, én érzem
S ha nézem, talán én sem értem.
Tudnod kell, hogy ez a kapcsolat
Részemről másfél éve tart.
Mióta először láttalak.
Hosszú e vers, inkább levél
Lassan mondom, hogy megértsd.
Szeretlek téged hosszú ideje
S azon az estén eljött az értelme.
Ott éreztem igazán, mi az
Mit igaz szerelemnek hívnak.
Mi örökre fogva tart.
Sokat gondolkodtam rajtad, s rajtam
S rájöttem, egy gondolat, mi foglalkoztat.
Leírom neked, hátha megérted:
„Isten ezt így előre tervezte?”
Ilyenkor gondolkodom el igazán,
Mikor sokat gondolok rád.
Azt hiszem, ez a vágy.
Levelem múzsája te vagy
Te alkottad, el kell, hogy olvassad.
Átolvasva e pár sort
Azt hiszem minden megvolt.
Bár még sok gondolat fortyog bennem
De hiszem, mindig is fontos volt élnem.
Legalább teérted. |