2010. szeptember 13. hétfő:
"- Kivel beszélek?
- Nem emlékszel rám?
- Ismerős a hangod, de most így hirtelen nem ugrik be...
- Sebestyén vagyok.
- Jézusom! Tényleg te vagy az?"- nagyon megörültem neki. Kb. 4 éve, hogy nem találkoztunk.
Anno jártunk két hónapig. Szerelem volt első látásra, nagyon szerettük egymást és úgy tűnt, hogy elválaszthatatlanok vagyunk. Az ellentétek vonzzák egymást tipikus példája voltunk. Szinte mindenben különböztünk, de sosem vitáztunk ezen. Ami miatt szétmentünk, az igazából egy kis hülyeség volt. Szerintem inkább csak ürügy, hogy elhagyhasson, bár nem biztos. Szóval úgy mentünk szét, hogy még szerelmesek voltunk, de nem működött a kapcsolatunk. Életemben először és utóljára akkor voltam első látásra szerelmes. Legalábbis eddig.
Heteknek kellett eltelnie, hogy kiheverjem ezt a kapcsolatot, és éveknek, hogy többé ne gondoljak úgy rá... Most pedig újra felbukkant, pont, amikor egyedül vagyok, és lassan a magány érzése tör rám...
"- Szóval? Miért hívtál?
- Nem gondoltam volna, hogy még mindig ez a számod... Tehát, azért kerestelek, mert hallottam, hogy melyik cégnél dolgozol, és szeretnék egy kis munkát ajánlani.
- Á, értem. Megnézem a naptáramat :).
- Rendben. Amúgy én is Pesten lakok, feljöttem anyumékhoz :).
- Hurrá. Szóval, a szerda kettő óra jó volna?
- Igen. Hol találkozzunk?
- Ha gondolod, gyere be az irodámba.
- Persze, ez jó ötlet. Akkor fel is írom :). Igyekszem pontos lenni.
- Ajánlom is! Na, szia!
- Csáó!"
Kíváncsi vagyok ezek után, hogy mi lehet az a munka... Tudtommal ő pincér... Na, mindegy. Majd szerdán úgyis megtudom!:)
2010. szeptember 15. szerda:
Az agyam eldobom! Sebi nem csak munkát ajánlott, hanem egy szuper állást! Ez volt minden álmom... És most nagy dilemma előtt állok. Van munkám, bár az utóbbi időben nem okoz akkora örömöt, de megbecsülnek, szeretnek és a fizetés egyenesen szuper... Ez viszont egy olyan ajánlat, amit egyszerűen nem utasíthatok vissza! Lehet, hogy később nem is lesz rá lehetőségem, legalábbis nem ekkora... Nekem semmibe sem kerülne, csak vezetnem kéne a céget...
Persze kértem gondolkodási időt. Meg elkezdhetem végülis, közben még tudnék itt is dolgozni. De ha beindulna ez az egész, akkor többé nem jutna időm más munkát elvégezni. Muszáj vagyok alaposan végigondolni a dolgot. Az az igazság, hogy biztosat adnék fel biztosért, és ezért nehéz. Ha bizonytalanért adnám fel, akkor könnyű lenne a választás. De így nincs kockázat, csak olyan, mintha munkahelyet váltanék. Bocsánat, hogy kicsit rébuszokban beszélek, illetve írok. De amíg én nem vagyok biztos magamban, nem akarok semmi konkrétat mondani. Mindenesetre Sebi ajánlata nagyon csábító :).
Ági már kicsit jobban van. Jövő csütörtökön el tudunk utazni, ha más nem jön közbe. Legalább kicsit kikapcsolódok. Rám fér :). És lesz időm gondolkozni a dolgokon.
2010. szeptember 17. péntek:
Unalmas hétvégém lesz, már látom. Emilim drága dolgozik, Tibi egy időre antialkoholista lett, más meg ugye nincsen... Lehet, hogy fel kéne hívnom Sebit? Végülis, nincs abban semmi...
"- Hahó!
- Szija Jula! Mizújs?
- Ajh, az a helyzet, hogy nincs semmi programom hétvégére és, ha esetleg neked sincsen, akkor...
- Értelek. Hát, nekem van, de gyere te is!
- Áh, nem akarok zavarni...
- Igazából ilyen idétlen puccpartyra vagyok hivatalos, de muszáj mennem, tudod, a protokoll... Ha jössz, legalább nem fogok unatkozni!
- Okké! Én meg már úgyis régen ötlöztem ki... Mibe menjek?
- Kisestélyi a kötelező.
- Rendben van.
- Érted megyek 8-ra.
- Várni foglak! Szia!
- Szióka!"
Na, hát ez is jobb, mint a semmi. Még a végén szerzek pár kapcsolatot én is. Arról nem is beszélve, hogy pasiznom is kéne egyet, mert úgy érzem, ráférne az önbizalmamra...
Majd meglátjuk még, mi lesz.
2010. szeptember 19. vnap:
Szép kis este volt. Na, nem mintha sokat ittam volna. Vagy keveset. Vagy nem lett volna jó. Még csak nem is jöttem össze Sebivel, vagy ilyesmi. De rájöttem, hogy ez nem az én stílusom. Sikerült eldöntenem legalább, hogy nem fogadom el Sebi ajánlatát. Egy dolog, hogy céges bulit szervezek, és teljesen más, hogy puccos partykra kell járnom. Persze, nőből vagyok, és szeretek kiöltözni, de ez nekem sok/k/ volt. Más téma sem volt, mint a legutóbbi divat, a legutóbbi sztárpletykák, a leggazdagabb emberek és újgazdagok... Eszméletlen. Azt hittem, hogy ilyen csak filmekben van. De nem. Volt "szerencsém" megismerni a pesti, sőt, magyarországi elitet :S. Nem bántom én őket, mert biztosan jó emberek, de sajna, ez nem az én világom. Nagyon jó nekem a Harry Potteres irodámban, nyugiban, békében, meg persze sokszor őrültekházában, de én ezt szeretem, ebben tudom kiélni igazán magamat. Sebin láttam, hogy nagyon csalódott /szerintem azért is, mert nem óhajtottam felújítani vele a kapcsolatomat, mert tett rá enyhe célzásokat/, de nem érdekel. Jó helyen vagyok én a cégnél:).
Jah, amúgy új hírek: Szasza terhes lett!! Azt hittem, hogy eldobom az agyamat! Volt képe felhívni és elújságolni a "szuper" kis hírét! Először nem akartam Tibinek elmondani, de aztán úgy éreztem, hogy jobb, ha megtudja... Ő sem repdesett az örömtől.
"- Alig bírom elhinni. Most komolyan felhívott emiatt??"- kérdezte Tibi tegnap, amikor felugrottam hozzá Szasza telefonja után.
"- Komolyan. Mintha érdekelne. Rohadt kis capfka... Már bocs.
- Hát az. Nekem sosem mondta, hogy gyereket szeretne...
- Szerintem Tomi erőltette. Nem véletlenül vette azt a házat amúgy...
- Ekkora rinocéroszbőrrel együtt élni...
- Jó, ne kattogjunk tovább ezen. Még el is vetélhet...
- Hogy te milyen gonosz vagy...
- Nem igaz! Én nem akarok neki rosszat... Csak nem kell elhamarkodni semmit szerintem. Azért remélem, az esküvőjükre nem hívnak meg...
- Na, azt én is! Mert odamegyek és akkora botrányt csapok, hogy csak na!
- Nyugika. Egyébként, elváltatok már?
- Ajh, még nem teljesen... De lehet, hogy már csak arra várnak!
- Ezek után semmi sem lehetetlen.
- A papírokra várok csak amúgy, hogy aláírjam. Nem akartuk sokáig húzni a dolgot, ezen már nincs mit szépíteni.
- Ez igaz. Hát, próbáljunk megnyugodni. Mást úgysem tehetünk :).
- Jaja... Na, hétfőn talizunk...
- Óh, máris elküldesz?:)
- Nem...
- Mindegy, mennem kell úgyis, mivel még sok dolgom van. Ja, legyél kész kérlek a tervezettel...
- Meg lesz! Ne aggódj.
- Rendben van. Akkor szia!
- Szióka!"
Nos, készülök a holnapra. Vagyis készülnék. Megjött Emili...
Hát, a hírek nem a legjobbak... És azt hiszem, még finom vagyok...
|
