2010. szeptember 19. vnap:
Szóval, eljött hozzám Emili. Azt hitte, még nem tudok Szasza terhességéről. Őt is felhívta.
- Jah, ezt már tudom...
- Igen? És... azt is, hogy amint elválik Tibitől, hozzámegy Tomihoz? Amikor felhívott, dicsekedett össze-vissza, nem tudom, miért gondolta, hogy ez engem érdekel...
- Váá, valahogy sejtettem. Beszéltem is erről Tibivel. Ki fog bukni.
- Az biztos! Szerintem ne mondjuk el neki!
- Úgyis megtudná. Sőt, ha Szasza olyan pofátlan volt, hogy mindenkit körbetelefonált a jó hírrel,
idő kérdése, hogy a fülébe jusson. És félek, hogy a csajszinak van annyi bőr a képén, hogy még
esküvői meghívót is küld...
- Tényleg! Belegondoltál már, ha tényleg küldenek meghívót, akkor mi lesz? Elmész?
- Szerinted megvesztem?? Semmi kedvem hozzá!
- És, ha mondjuk... Beszereznél addig egy pasi? Végülis, olyan hamar úgysem lesz, a válást csak
hónapok múlva mondják ki, szóval szerintem csak a pici születése után lesz lagzi... Addig pedig
még lehet, hogy lesz párod...
- Óh, köcce!:) Hjaj, majd meglátom. Addig még sok víz lefolyik a Dunán!:)
- Hm, tudod, még mi jutott eszembe? Neked az elején tetszett Tibi, és hát hamarosan szabad lesz,
meg tök jól megértitek egymást...
- Ha arra célzol, hogy én és Tibi, akkor nagyon sűrgősen verd ki a fejedből!!!
- Már miért? Jó kis arculcsapás lenne Szaszáéknak!!
- Lehet...
- Valld be, hogy bejön neked Tibi!
- Jó pasi, én nem tagadom, de...
- Nincs de!
- Igenis van DE!! Szerintem inkább neked kéne valaki, hogy ne agyalj folyton! És ne jusson
eszedbe sok hülyeség!
- Ne légy ilyen Jula! Én csak jót akarok neked!
- Elhiszem Emili. De most ezzel nem teszel jót.
- Sajnálom, drágám. Holnap azért együtt ebédelünk?
- Persze.
- Hívd Tibit is!- mondta már az ajtóban, és gyorsan elszlisszolt.
2010. szeptember 20. hétfő:
Bent ülök az irodában és akaratlanul is Tibire sandítok az iratok fölött. A lökött Emili
beleültette a bogarat a fülembe. Végülis, miért ne?
Tegnap este sokat agyaltam a dolgon. Fogalmam sincs, hogy Tibi hogyan vélekedik rólam, hogy vonzónak talál-e, de az tény, hogy nekem anno nagyon tetszett. Amíg meg nem tudtam, hogy felesége van... Aztán jóban lettünk Szaszával... De ő elhappolta a barátomat! És én meg most vegyem el az ő férjét?? Huhh... Nagy dilemma. És közben még a munkára sem tudok figyelni...
Jajj, felém jön...
- Jula, itt a tervezet, amit kértél!- és rámnézett. Belenézett a szemembe... És én...
Megzavarodtam. Elvettem az iratokat, motyogtam egy "köszi"-t, majd elfordultam.
Képzelődnék, vagy tényleg szikrázott valami a levegőben? Áh, biztos már túlságosan belemerültem az elképzelésbe, hogy ő meg én...
Hülyeség!! Erre többet nem szabad gondolnom.
- Akkor megyünk együtt ebédelni?- kérdezte.
- Öhm... Nem tudom. Emili hívott, de még sok dolgom van...
- Jó, de enned csak kell! Na, majd jövök egykor!- mondta és andalító mosollyal az arcán eltűnt az irodájában.
Ezt nem hiszem el! Most miért törénik ez velem?!? Ezért még megfolytom Emilit!
Ebédkor aztán ismét belelendült kedves barátnőm... Mostmár tutira meg fogom ölni!
- Tibi, szerinted is csinos ma Jula? Annyira jól áll neki a piros! Én mindig is mondtam neki!- vigyorgott ezer watton Emili. Tibi rám nézett, mire én elpirultam... Hurrá:S
- Igen, szerintem is jól áll. Gyakrabban kéne pirosat hordania.
- Egyet értek. Hé, pénteken egy buli? Régen voltunk a Little Lemonban! - vetette fel Emili.
- Ez igaz. Szerintem jó ötlet. Jula?
- Öhm, még nem tudom. Talán. Majd megbeszéljük...
- Valami baj van Jula?- kérdezte Tibi. Rá sem mertem nézni.
- Nem, semmi baj. Kicsit tele van a fejem mostanában mindenfélével...
- Na, akkor jól fog jönni, ha pénteken lazítasz és bulizunk egy jót! Nincs kifogás! - mondta ki a bűvös szavakat Emili. Régen, amikor még nem Pesten laktam, ha az egyikünk azt mondta, hogy nincs kifogás, akkor még az sem lehetett akadály, ha valamelyikünk beteg volt... Menni kellett. Ez ilyen kimondatlan szabály volt kettőnk között.
Ez persze azt jelentette, hogy nem hagyhatom ki a pénteki bulit. Nem ugráltam örömöben. Biztos, hogy inni is fogok, és a mai dolgok után már nem tudom, hogy bírnám ki, hogy ne ugorjak rá Tibire...
Jó, oké. Elég volt! Felnőtt nő vagyok! Nem iszok, és nem fogok hülyeséget csinálni! Kész!
2010. szeptember 25. szombat:
Na, persze. Mondani mindent könnyű...
Természetesen ittam. Nem sokat... Vagyis de... Kezdem az elejéről.
Már ott kezdődtek a gondok, hogy mit vegyek fel. Kb. 18 éves korom óta ugyanazt a ruhaméretet hordom, szóval azzal nem is volt baj, hogy mibe férek bele... Aztán úgy gondoltam, hogy ha Tibivel nem is, valami pasival csak össze kéne jönni. Az önbizalmamnak most jót tenne. Úgyhogy felvettem a 20 (!) cm hosszú farmerszoknyámat, a félvállas felsőmet, és egy ballerinacipőt, majd felkaptam a farmekabátomat és irány lefelé. Gyalog mentünk, mert mindannyian inni készültünk. Ennyit a fogalmamról, ami már az elején megdőlt...
Fél 11 körül értünk a Little Lemonhoz, egyből letámadtuk a bárpultot... Gondoltam, oké, egy kóla... Aztán a számon végülis a vodkanarancs kifejezés jött ki... Tudom, ez a két szó baromira nem hasonlít, na de mindegy... Emili macifinggal kezdett, Tibi pedig jägerezett. Aztán kitaláltuk, hogy most kipróbálunk új koktélokat. Először egy Costa del Sol, majd egy Cosmopolitan következett, aztán gondoltuk viccesen hangzik a Batman Cocktail, hát ráfáztunk, mert alkoholmentes volt:). Igaz, addigra már nem sokat számított... Kető-kettő Screwdriver* után pedig még gondolkozni is elfelejtettünk. Már olyan marhaságok jutottak eszünkbe, hogy miért ne csinálhatnánk hármasban, meg ilyenek.... Tibi kb. le sem vette a szemét a lábaimról, legfeljebb azért, hogy még tovább leshesse a fenekemet... Emili vihogott végig, egyszer el is tűnt... Egy fél percre zavarba jöttem a szitutól, aztán valószínűleg a sok alkohol hatására hirtelen feloldódtam, és szinte rámásztam Tibire... Ő meg nem igazán ellenkezett... És ami a legcikibb az egészben, hogy itt nem ért véget a dolog. Emili összetalálkozott néhány sráccal és csajszival, akiket odahozott az asztalunkhoz, akik két tálcányi koktéllal a kezükben jöttek. Volt miből válogatni, már meg sem kérdeztem, hogy miben mi van. Hjaj, én sosem fogok felnőni?? Annyit ittam, hogy hihetetlen! Persze Tibi és Emili sem maradtak le tőlem.
Az egyik srác, igen csak jó állapotban volt, elkezdett rám nyomulni. Én meg persze hagytam magamat, mivel már azt sem nagyon tudtam, hogy hol vagyok. Legnagyobb döbbenetemre Tibinek nem tetszett a dolog, átkarolta a vállamat, ezzel mintegy jelezve, hogy tipli van... Még részegen is majd le esett az állam, Emili viszont csak kacsintgatott rám...
Már hajnali 4 volt, amikor kezdtem józanodni. Emili és Tibi még mindig nem álltak le az ivással, pedig a csajszikám már kétszer volt hányni is... Tibi viszont egész jól bírta a strapát... De a kezét továbbra sem nagyon akarta levenni rólam. Úgy döntöttem, megyek és sétálok egyet, ezel is elősegítve, hogy a saját két lábamon jussak haza... Végül a sétából annyi lett, hogy szépen a
lakásomban kötöttem ki... Fogalmam sincs, hogy jutottam be... Úgy két óra múlva jött hozzám Emili, én már szunyókáltam, természetesen ruhában. Utánam hozta a dzsekimet és a táskámat. Jó fej volt, mondtam is neki, ahogy egy pillanatra felpillantottam. Aztán Emili el is tűnt. Nem tudom, mennyi idő telt el ezután, amikor
is hirtelen felriadtam, és Tibi gyönyörű barna szemeibe néztem. Még mindig spiccesnek tűnt, de érthetően beszélt:
- Jula, mondanom kell valamit...
*a szerk. megjegyzése: lehet röhögni, mert ez lényegében vodkanarancs volt sok jéggel:)
Screwdriver koktél recept
Hozzávalók:
* Jégkockák
* 2 rész vodka
* 4 rész narancslé
Pohár:
Collins
Módszer:
Kitöltés
Alkohol%:
12% *
Elkészítés:
Longdrinkes pohárba (amelyet elő is hűthetünk) tegyünk sok jeget, erre öntsük rá a vodkát és a
hideg narancslevet, majd keverjük össze.
Készíthetjük shakerben is, ekkor az ital hűvösebb lesz. Ehhez öntsük a shakerbe az alapanyagokat,
rázzuk össze alaposan és úgy töltsük a pohárba, jégre.
Kínáljuk szívószállal, díszíthetjük narancskarikával.
Variációk
Ha szeretjük a savanykás ízt, adjunk hozzá fél-egy rész citromlevet.
Történet
Azon koktélok egyike, amelynek a hangzatos angol nevén kívül magyar megnevezése is van: vodka
narancs. A Screwdriver az 1950-es, 60-as évek nagy vodkadömpingével érkezett Amerikába, nálunk a
narancslé megfizethetőségével arányosan lett egyre népszerűbb.
koktélok
|
