| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Őrangyal Ideje:: 04-02-2008 @ 11:40 am |
|
|
|
|
Egy rózsa,és e vers,
mit adhatok neked.
A semmiből jöttél.
Vergődő,csapdosó kis angyal szárnyakkal,
akárcsak egy tépett kismadár.
Egyszercsak megjelentél,
mint néma kiáltásra egy kis védőangyal.
Üzott vadként menekültem,és te befogadtál,
elbujtattál saját,és az élet démonai elől.
Békét kaptam Tőled.
Egy darabka szigetet.
Megértést,figyelmet,és sok sok szeretetet.
Elcsépelt kis vers vagyok én,s ha nem lennék oly szomorú,
talán ki is nevetném.
De másként ,hogy mondhatnám el Neked?
Hogy mondjam el,hogy soha nem felejtelek!?
Hogy mondjam el Neked,ki oly sokszor tűrte,
hallgatta unalomig ismételt szavaim?!
S bár nem neked szóltak,
Te soha nem mondtad:ELÉG!
Még akkor sem,mikor talán megszerettél...
Tűrtél,mert te némán szerettél.
S látod....megmentettél.
Talán már nem fognám e tollat,
mellyel épp irom a verset.
Ha te a sötét felhők közül fel nem bukkansz.
Hogy arany szárnyaid fénye
elűzze felőlem a gonosz árnyakat.
Köszönöm ,hogy vagy nekem,
köszönöm,hogy szerettél,s szeretsz.
Köszönöm a szép orakat,s perceket,
és mindazt a jót,mit tőled,mint embertől kaphattam én.
Bár tul jó vagy embernek,
ezért tán nem is vagy az.
Angyalka vagy...talán igazán.
Gyülölöm magam,hogy most én okozok neked vérző sebet.
És csak ezer áldást szivből tudok kivánni neked.
Egy dolgot mégis ígérhetek,
hogy el téged igazán soha nem veszitelek.
Mint ahogy te sem fogsz engemet.
Most mennem kell,talán ez a helyes,
magam sem tudom.
De a szívemben már velem maradsz minden hajnalon.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 10-30-2011 @ 05:03 pm
| Hozzászóló: Zsigaiklara (Ideje: 04-06-2008 @ 09:26 pm)
Comment: Őrizd csak meg Őrzőangyalod! Nekem is van!
Szépen írtál érzéseidről, gratulálok! |
|
|
|
|
|
