Örökül hagylak itt szó - a világnak Mint véled édesen betelt, jóllakott Betömni éhes szemet, nyitni szájat Délibáb-áradást zúdítani amott
Jó volt, bíz’ nagyon ízlelgetni ízed Morc parasztként, ki zsíros ujjat, ha nyal Megdicsérve mosollyal mind a tizet S utána kedvére valami lőre bort nyakal
Bamba képére süt oktató világod És kérdést fogalmaz örökvolt homályba Amit mond, kivételesen nem átok Ajkáról hátha felreppen a madárka
Kanász voltam, disznót őriztem eddig Henteredvén vele részül mocsok jutott S tettem magam, kinek mindez tetszik Szégyen gyalázta orcám, no meg furok
Mert ütöttek belülről is vad szavak Szamárcsikóként rugdalva tompa elmém Ha lett volna hova, előlük bíz’ elszalad Ordítozva, bőgve, búbánatos kergén
Aztán végül maradtam. Hallgatni arany A válúba friss víz folyt – s a kép marha szép Megleltem pajtásnak tűrő bohóchalam Koszorúm gyanánt sírkő helyett nyakék
S lett néhány vetett szó a világnak Mivel így édesen betelt, s jóllakott Betömve éhes szemem, nyitni szájam Délibáb-áradást zúdítottam amott
2008-04-05 |