[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 204
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 205

Jelen:
Tagi infók Almasy Küldhetsz neki privát üzenetet Almasy Almasy


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Szerelmes Szívek- 15. rész
Ideje:: 04-05-2008 @ 11:59 am

folyt.:

- De mit mondott? Vagy mi volt?
- Szóval, eljött a Winterhouse-ba, hogy együtt ebédeljünk. Beszélgetni kezdtem vele a péntek estéről...
"- Jó kis este volt, nem?
- Ja, nem volt rossz. Bár nem kellett volna annyit innom.
- Áh, azért én meg Jula sem voltunk teljesen lemaradva...
- Az biztos. Nem hittem volna, hogy...
- Mit?
- Hát, hogy Jula ekkora ribanc.
- Micsoda?!?
- Ott kellette magát nekem, aztán mikor odajött az a pár srác, máris rányomult egyre... Pedig azt hittem, hogy akar valamit tőlem...
- Félreérthettél valamit! A srác nyomult Julára...
- Mindegy. Ő hagyta magát, ez a lényeg. Aztán meg csak úgy lelépett.
- Rosszul volt, és sétálni akart...
- Azért ment haza? Úgy kellett utánavinni a cuccait!
- Csak véletlen volt! Fáradt lehetett már, hajnal volt...
- Ne védd már ennyire őt!
- De hát tetszel neki!! Veled akart összejönni egész este! A fiúkat én vittem oda, hogy ezzel tegyelek téged féltékennyé, mert az egyik srácnak megtetszett Jula... Ne legyél már ilyen marha!
- Mindegy, hogy ki miatt volt ez az egész.
- Ne csináld már! Én csesztem el, nem kellett volna!
- Beszélgettem utána Julával.
- Igazán?
- Igen. Mondtam neki, hogy szerintem nincs értelme, hogy összejöjjünk, meg úgy érzem, hogy csak Tomiékon akar bosszút állni. Én pedig nem vagyok a játékszere.
- És mit mondott?
- Hát nem mesélte el?
- Öhm... Nem.
- Csodálom... Na, mindegy. Azt mondta, hogy egyet ért velem, de ő nem akar Tomiékon bosszút állni, mert már nem érdekli őt Tomi. Én erre, hogy: Na, persze... Aztán le akart kapni, de elfordultam..."
És ennél a pontnál majdnem lefordultam a kanapéról. Jézusom!!! Elfordult... Nem akar tőlem semmit... Kész, teljesen kiborultam. A szememből folyni kezdett a könny... És csak folyt, folyt, egyre nagyobb cseppek, egyre több... Nemsokára már Emili vállán zokogtam. Hogy miért viselt meg így a dolog? Egyrészt, amiket most Tibi gondol rólam, az nagy jóindulattal sem nevezhető jónak, tehát leírtam magamat előtte. Ráadásul vissza is utasított... Felért egy arculcsapással. Ezek után hogy tegyek úgy, mintha minden rendben volna? Ez... Szörnyű!
Jobb lett volna, ha emlékszem is minderre, akkor nem csinálok még hülyét is magamból.
- Úgy sajnálom... Én csesztem el! - mondta Emili, amikor már kicsit lenyugodtam.
- Ez hülyeség. Szerintem nem tette túl magát még Szaszán. Inkább a saját hülyeségét vetítette rám. Ő biztos szívesen állna bosszút rajtuk... Én nem. Engem már nem érdekel az egész Tomi ügy... Csak szeretnék végre boldog leni, és megtalálni azt a srácot, aki boldoggá tesz...
- Meg fogod találni, hidd el!
- Köszönöm, hogy mellettem vagy! Nélküled már elvesztem volna!- és megöleltük egymást.


2010. október 1. szombat:

Tegnap este érkeztünk meg Ágival Bécsbe. Végre összejött ez az út! A szállodánk kényelmes, a kaja szuper és tök jól megvagyunk. A szobáink egymás mellett vannak. Nem akartunk közöset, azért annyira még nem vagyunk jóban, meg futja rá, hogy saját szobánk legyen:).
Tibivel azóta nem beszéltem. Már alig mertem ránézni, amikor az irodában voltunk, és amikor csak lehetett, elkerültem őt. Jól is jött ez az út, mert Emili megint találgatózott, hogy menjünk bulizni, stb. Leintettem, emlékeztettem rá, hogy elutazok és ezzel lezártam a témát. A jövő hétvégén Németbe megyünk, szóval akkor sem lesz semmiféle buli. Nincs is kedvem hozzá. Épp elég cinkes, amikor a cégnél találkozok Tibivel. Hogy még együtt is bulizzunk? No, thanks!:)
Az egyik tárgyaláson már túl vagyunk amúgy. Egész jó eredménnyel zárult. Szerintem sikerül új
befektetőket találnunk, és külföldön terjeszkednünk:). Biztosan elégedettek lesznek a munkánkkal.
Este lesz valamilyen fogadás, amire el kell mennünk. Protokoll, brr... De muszáj. Egy vörös estélyit választottam erre az estére, Ági pedig fehérben lesz. Remélem, jól fogjuk érezni magunkat:).

az estély után:

Csodálatos volt! Eszméletlen, egyedi és megismételhetetlen! Beséteáltunk a hatalmas aulába, és majdnem elájultunk! Óriási csillár lógott le, csodálatosan feldíszített asztalok és egy nagy, kör alakú tánctér fogadott bennünket. Minden asztalnál kis kártyák voltak, hogy tudjuk, ki hová ül.
Mi egy hatszemélyes asztalnál kaptunk helyet, ahová rajtunk kívül még két nő és két úr ült le. Ők
úgy vettem észre, hogy helyiek. Leültünk a helyünkre, és már az előételt hozták, amikor a szomszédos asztalhoz letelepedett két srác. Egyértelműen németeknek tűntek, az akcentusuk és szóhasználatuk alapján. Nem is zavartatták magukat, hogy késtek, nyugodtan leültek, aztán nekiálltak a levesnek...
Mi Ágival leesett állakkal néztünk rájuk, aztán gyorsan észbe kaptunk, hogy azért nem kéne úgy bámulni őket, és nekiláttunk mi is az evésnek. Isteni vacsora volt! Utána pezsgőspoharakkal teli tálcákkal rohangáló pincérek jelentek meg, akik egész este felszolgáltak a szomjas népnek. Mi nem sokáig bírtunk magunkkal, rávetettük magunkat a táncparkettre, és elkezdtük ropni. Aztán persze mások is csatlakoztak, pár órán belül pedig már szinte senki sem ült.
Éjfél körül kicsit leültünk pihenni. És akkor odajött a két srác!
- Sziasztok! Leülhetünk egy kicsit hozzátok?- kérdezte a hosszab hajú. Megkerestem szememmel eredeti asztaltársainkat, láttam, hogy még a táncparketten lejtenek...
- Persze, csak tessék.
- Ti honnan jöttetek?- kérdezte a másik férfi. Egyébként németül beszélgettünk, természetesen.
- Magyarország. És ti?- bár már sejtettem, de kíváncsi voltam, h jól tippeltem-e.
- Németország. Hogy tetszik az estély?
- Káprázatos!- lelkendezett Ági.- Ritkán járok ilyen eseményekre, de állítom, hogy ez eddig a legjobb!
- Egyet értek!- mondtam.- Megkérdezhetem amúgy, hogy kik is vagytok?
- Jaj, hogy mekkora bunkók vagyunk!Jonas vagyok - mondta a rövidebb hajú - ő pedig a legjobb barátom,Gregor.
- Szuper! Az én nevem Jula, ő pedig Ági. Ti munkatársak is vagytok?
- Nem, nem. Gregor csak elkísért engem. Nem volt kedvem egyedül jönni. De nehéz volt őt meggyőznőm, annyit tud készülődni...Ezért is késtünk.
- Most miért égetsz be a hölgyek előtt? - méltatlankodott Gregor, de közben mosoly bujkált a szája szegletében - Még azt hiszik, hogy piperkőc vagyok.
- Nem kell ettől tartanod.- néztem rá. A tekintete elkápráztatott, elvesztem csodás barna szemeiben, de minduntalan eszembe juttatta Tibit... El is komorult kicsit az arcom, de csak Áginak tűnt fel. Ezután még sokáig beszélgettünk, táncoltunk, jól éreztük magunkat. Aztán a fiúk felkísértek minket a szobáinkba. Az ajtó előtt Gregor megint a szemembe nézett, azt hittem, hogy ott esek össze, aztán belegondoltam, hogy ő elkap, átkarol és megcsókol... De amikor felriadtam a mélázásomból, csak az arcomora kaptam egy puszit, majd elváltunk egymástól.


2010. október 2. vnap:

A tegnap este után ma kicsit rosszab kedvvel keltem, mert belegondoltam, hogy holnap már megint az irodában kell ülnöm. Eddig még sosem voltam ennyire kedveszegett a gondolattól, hogy be kell mennem dolgozni... Ott volt Tibi, meg az is, hogy itt annyira jó...
Belegondoltam, hogy ha itt maradnék, milyen jó lenne... De nem lehet. Egyenlőre legalábbis biztosan.
Mily' furcsa az élet! Amikor anno Tomi felvetette, hogy éljünk együtt külföldön, eszem ágában sem volt ilyet tenni, még a gondolata is riasztó volt számomra. Most pedig simán megtenném...
Ilyen gondolatokkal a fejemben indultam le reggelizni. És amint beléptem az ebédlőbe, mosolyra húzódott a szám: Ági Jonas-szal és Gregor-ral beszélgetett az asztalnál:). Egyből odamentem hozzájuk és máris jobb kedvvel álltam neki a reggelimnek. Kedélyesen elbeszélgettünk, aztán elmentünk sétálni. Kelemes napsütés volt, és mi így négyen sétálgattunk egy csodálatos parkban.
- Szóval ma mindannyian hazautazunk.- álapította meg Jonas. Úgy láttam, ez a tény eléggé
elkeseríti.
- Igen, sajnos- mondta Ági. Na, na! Ezek ketten? Csak nem?? Rájuk volt ám írva minden... Aztán
valami beugrott.
- De jövő hétvégén Németbe megyünk!- kiáltottam fel. Ági, mint akit álmából ébresztettek, úgy
riadt fel, és hirtelen felragyogott az arca. Jonas szemében is remény csillant. Kutatva néztem Gregor-ra, de őt mintha nem is izgatta volna különösebben a dolog.
- Tényleg! Akkor akár össze is futhatnánk!- ajánlotta fel Ági.
- Persze, hogyne! Elkérhetném a számodat?- kérdezte Jonas.
- Igen.- és kicsit el is pirult a lány.
Ági és Jonas tehát számot cseréltek. Úgy tűnt, Gregor semmi hajlandóságot sem mutat afelé, hogy esetleg elkérné a számomat, úgyhogy én nem is erőltettem a dolgot.
Hamar eljött a délután és egyben az utazásunk pillanata. Én már rég a kocsiban ültem, Gregor
három puszija után, amikor Ági és Jonas még félszegen búcsúzkodtak egymástól. Amikor kb. 20-adjára mondtam, hogy mostmár tényleg indulni kéne, mert holnap meló, és ki kéne aludnunk magunknak, akkor Jonas megcsókolta végre Ágit. Ő pedig felhők közt lebegve szállt be mellém a kocsiba. Egész úton más témája sem volt, mint Jonas... Szerintem mire hazaértünk, már jobban ismertem őt, mint magamat. A szellemes, kedves álompasi... Bezzeg Gregor... Hiába volt jóképű, eléggé hűvösnek tűnt. Szerintem egyáltalán nem érdekeltem őt, csak a legjobb barátja kedvéért lógott velünk. Meg, hogy ne unatkozzon. Hát, mit mondjak, nem esett jól az önérzetemnek. Egy hét alatt két kosár... Kicsit sok/k/. Kicsit irigylem is Ágit. Bár nem jósolok nagy jövőt a dolgonak, de ki tudja. Ha tényleg ők az igazik egymásnak, akkor szerintem meg fogják tudni oldani a dolgokat.
Én meg holnap melózhatok. Most nem tudom munkának hívni. Kínkeserves lesz. Bele kell néznem Tibi szemébe, Ági vigyorgó arcába... De mint annyi mindent, ezt is túl fogom élni.



Utoljára változtatva 04-05-2008 @ 11:59 am


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: reginababa19
(Ideje: 04-05-2008 @ 12:00 pm)

Comment: Na, most minden kiderült!:) Szerintem legközelebb hétfőn leszek, elég húzós hétvégém lesz...


Hozzászóló: agnes
(Ideje: 04-05-2008 @ 07:33 pm)

Comment: Akkor hétfőn olvashatom a folytatást,...Nagyon jó,...mai, friss, csupa élet,...tetszett.


Hozzászóló: AngyaliAndi
(Ideje: 04-06-2008 @ 08:30 pm)

Comment: Hát, másra gondoltam, de ez sem rossz.:)))))))) Kiváncsivá tettél.:))))))))) Puszillak!


Hozzászóló: reginababa19
(Ideje: 04-07-2008 @ 04:08 pm)

Comment: Biztos fogok még meglepiket okozni Andi :)


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.37 Seconds