2010. október 10. hétfő:

Most az irodából írok. Ágival reggel mindketten arcunk alapozásával indítottuk a napot...Tibi nem gyengén meghökkent, amikor meglátta a fejünket, ahogy beléptünk az osztályra... Halk sziával köszöntünk mindenkinek és elvonultunk az irodáinkba. Kb. egy óra múlva kopogtak... Tibi lépett be az ajtón, és behúzta maga után.
- Történt valami? - kérdezte félszegen.
- Mikor? És miért?
- Te is és Ági is magatokba roskadva, két kiló alapozóval a fejeteken jöttetek be. Vagy végigsírtátok az estét, vagy... nem is tudom. A lényeg, hogy oka van!
- Fárasztó volt a hétvége, ennyi.
- Biztos?
- Tuti.- hagytam rá. Most pont neki mondjam el, hogy kavartam egy német sráccal?? Pfff...
- Amúgy hallom, az út jól sikerült.
- Az biztos! Újabb szerződés :). Szuper.
- De valami csak félresikerült, különben nem lenne ilyen fejetek!
- Miért, milyen fejünk van?
- Mint akiken úthenger gázolt keresztül...
- Valószínűleg azért, mert úgy is érezzük magunkat.
- De mitől? - érdeklődött. Egész kedvesnek tűnt...
- Fájdalmas dolgok ezek Tibor, nem szeretnélek terhelni vele...
- Óh, ne csináld már! Tudod, hogy én szívesen meghallgatlak! - és leült mellém.
- Tudom, de ez nem olyan dolog, amiről szívesen beszélnék veled...
- Áh, most esett le... Szóval pasiügy... - forgatta a szemét. Naná, mi más volna?
- Dehogyis! Hogy jut eszedbe? - mondtam ki hangosan.
- Ahha. Azért hazudni nem kell! - állt fel. Láttam rajta, hogy ideges. - Azért, mert köztünk nem lehet semmi, még lehet valakink!
- Köztünk...? Mi?? Miért ne lehetne?
- Mert nincs értelme... Azt hittem, te is így gondolod. A múltkor...
- Nem is emlékeztem arra a beszélgetésre. Részeg voltam, Tibi! Fogalmam sem volt, hogy mit beszélek!
- Akkor honnan... Áh, már értem. Emili elmondta, hogy mit beszéltünk.
- Igen. Mivel nem emlékeztem semmire, tudni akartam, hogy mi történt.
- Figyelj, Jula, én...
- Nem lehetne, hogy ezt...nyugodtan megbeszéljük valahol máshol?
- Nincs értelme. Ne rajtam keresztül állj bosszút Tomin!
- Ki mondta, hogy bosszút akarok állni?! Megvesztél?!? Már nem érdekel Tomi+Szasza! De nagyon úgy látom, hogy téged igen! Na, jó. Menj ki. Nem akarlak látni. Elegem van. Nincs nekem erre szükségem!
- Rendben. Végre belátod te is.- mondta és kilépett az ajtón.
Délután a főnök magához hívatott. Ági is ott volt vele. Lehetőséget kaptunk, hogy egy esetleges német leányvállalatot vezessünk. Ehhez pedig ki kell utaznunk Németbe pár hétre... Ági a nyakamba ugrott, azonnal igent mondott az ajánlatra. Nekem nem volt kedvem és erőm ellenkezni. Valószínűleg így lesz jobb, nekem is és Tibinek is. Távol egymástól...hogy végre ne gondoljak rá többet...


2010. október 14. péntek:

Ma érkeztünk meg Berlinbe. Délben már volt is egy tárgyalásunk. Jók a kilátások. Van egy újonnan felépített irodaház, az első szint lehetne a miénk. Hát nem óriási?
Az érkezésünk hírére Gregor lemondott egy újabb fotózást. Boldog mosollyal az arcán fogadott, amikor leszálltunk a gépről, és ma elmegyünk kettesben vacsorázni.
Gondoltam én amúgy, hogy a főnök nem véletlenül küldözget minket mindenfelé, valami terve volt... Most már legalább tudom, hogy mi. Tibi amúgy cseppet sem örült a hírnek. Én már nem igazodok ki rajta! Azt mondta, hogy nekünk nincs értelme összejönni, aztán mégis szomorú lesz, mert elutazok hosszabb időre. Amúgy szeretnék elsején már otthon lenni. Haza is kéne utaznom, temető, miegymás...
Ági persze most halál boldog. Ő azt mondta, hogy most már biztosan itt marad, ha beindul a vállalat, ha nem. Egyenesen Jonasékhoz ment. Én maradtam a szállodai megoldásnál. Túlzás lett volna Gregorral együtt lakni... Persze édes a srác, kedves, és főleg jóképű... De nem érzem a bizsergést... Azt ott hagytam Pesten egy irodában...

2010. október 15. szombat:

A vacsora jó volt. Egy nagyon hangulatos étterembe mentünk, ahol istenien főznek! Rengeteget beszélgettünk. Mondtam Gregnek, hogy nekem régen nagy álmom volt a modellkedés, és felajánlotta, hogy a következő fotózására kísérjem el... Simán beleegyeztem!:)
Ma nincs különösebb programom. Készülök a hétfőre, két fontos tárgyalásunk is lesz. Az egyik a lányvállalat miatt, a másik az iroda miatt...Remélem, jól fognak sikerülni.

2010. október 17. hétfő:

Túl vagyunk az első tárgyaláson. A főnök ugrált örömében, amikor felhívtam, és elmondtam, hogy indulhat a project. Ági is majd kibújt a bőréből, ebédkor felhívta Jonast, hogy 100%-osan marad. Mellette volt Gregor is, hallottam, hogy rólam kérdez...
Én semmiben sem vagyok biztos. Egyrészt egy vállalat vezetése komoly felelősség, másrészt hosszú távon szerintem ki sem bírnám, hogy ne lássam a családomat... Egyenlőre nem beszéltünk meg semmi konkrétat Gregorral. Mondtam neki, hogy az biztos, hogy 30-án hazarepülök, mert elsején ki akarok menni a temetőbe. Ezt elfogadta, bár már annak sem örült, hogy ennyi ideig nem láthat...
Engem különösebben nem keserít el a dolog. Inkább csak félek újra találkozni Tibivel. Úgy érzem, egyre kínosabbá válik a helyzet... És nem tudok vele mit kezdeni.

2010. október 20. csütörtök:

Ma volt Gregor fotózása. Az állatok le fog esni, hogy mit találtak ki a stylist - jával!
Befestették a hajamat, és úgy készítettek rólam egy fotósorozatot!:) Nekem nagyon tetszik, szerintem nézzétek meg:)
Rózsaszín hajjal:

Na, mit szóltok?:) Nekem a legjobban a 2. és 5. kép tetszik:). Mindig is vágytam valami extrém hajszínre, de ez mindent felülmúlt!:) Nagyon jól éreztem magamat fotózás közben! Rengeteget nevettünk, és bolondoztunk, mint valami kisgyerekek:). Lehet, hogy én is bekerülök a katalógusba, legalábbis azt mondták :). Vicces volna valami magazin hasábjain viszontlátni magamat, főleg ilyen hajjal!:)
Mekkora meglepetés lesz, ha hazamegyek! Biztosan le fogok döbbenteni mindenkit! Már alig várom!:)


2010. október 30. vnap:

Eljött ez a nap is. Túl vagyunk jópár sikeres tárgyaláson. Kezd összeállni minden.
Én ma hazautazok, aztán Pestről tovább is megyek vidékre, a családomhoz. Alig várom már.
Ági úgy döntött, hogy marad. Nagyon összemelegedtek Jonas-szal ám! Jó nézni őket...
Úgy érzem, hogy Gregor is nagyon ragaszkodik hozzám. Szinte minden nap találkoztunk. Elvitt a kedvenc helyeire, voltam a lakásán is, de csak filmet néztünk, és kajáltunk egy jót... Kiderült róla, hogy isteni szakács, csak sokszor nincs ideje főzni a munkája és a modellkedés mellett. Mivel még nem kap annyi ajánlatot modellként, így általában rendszergazdaként ténykedik néhány irodában, de csak így vállalkozóként. Nem akarja lekötni magát egy helyre sem. Sosem tudhatja, mikor jön egy jó ajánlat, és akkor úgyis mennie kell.
A csomagjaim már útra készen állnak, Gregor felajánlotta, hogy kivisz a reptérre.

Már a gépen ülök. Ez volt életem legszomorúbb búcsúzása.
"- Olyan érzésem van, mintha örökre mennél el. Hogy többé nem jössz vissza.- mondta, s lehajtotta a fejét. Szomorúan néztem rá.
- Nem ígértem neked semmit és most sem ígérhetek...
- Tudom. Tudtam elejétől fogva... Mégis... fáj.
- Megértelek. Öhm... majd hívlak!
- Várni fogom!"- megfogta a kezem, belenézett a szemembe... Megcsókolt, majd szomorúan integetett, amíg el nem nyelt a folyosó...
Miért mindig olyankor találkozok aranyos srácokkal, amikor már foglalt a szívem?