[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 189
Tag: 2
Rejtve: 0
Összesen: 191

Jelen:
Tagi infók winner Küldhetsz neki privát üzenetet winner winner
Tagi infók Almasy Küldhetsz neki privát üzenetet Almasy Almasy


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Kicsid Álózsi (zutaja)
Ideje:: 04-09-2008 @ 06:13 pm

Amikor a nap felkapaszkodott a domb tetejére, és benézett a ablakon, nem sokat látott. Bent a házban nem mozdult semmi sem.

Álózsi két kezével a fejét fogta, és arccal az asztalra borulva hallgatott. Vele átellenben Julis ült mozdulatlanul, és üres tekintettel bámult a semmibe.

- Megnézem a gyermekeket – állt fel a férfi. Maga is meglepödött, hogy milyen rekedt a hangja.

Julis felugrott, a szobaajtó elé állt és könyörögve nézett az urára.

- De nem bántod őket, ugy-e? Ők nem hibásak. Ártatlanok.

Álózsi szelíden tolta félre az ajtóból az asszonyt.

- Hogy bántanám? Hát nem ismersz?

Halkan nyomta le a kilincset, lábujjhegyen ment be a szobába. Az egyik ágyban három nagyobbacska gyerek aludt összebújva, a másikban két kicsi szuszogott.

- Az ott a fal mellett Erzsike, ugy-e? – kérdezte suttogva az ember. - Jól megnőtt, nem fog többé az ölömbe kuporodni! S az ott mellette Józsi? Még nem is láttam - mondta. Hallatszott a hangján, hogy mosolyog.

- Ez a vasgyúró itt, ez melyik?

- Az Bálintka, apám után. Ötéves lesz az ősszel.

- Né te, ez itt pont olyan, mint Erzsike volt, mikor elmentem!

- Olyan, még a hangja is. Csak akaratosabb. Mária lett, kicsi Mariska, hogy a Szűzmária oltalmazzon minket. Már majdnem hároméves, pünkösdkor tölti.

- És ez a kicsi pocok? Né, hogy alszik! Úgy szuszog, mint egy kisbíró!

- Az is leányka, Zsuzsika. Még szopik – fordult félre restelkedve az asszony.

Álltak, hallgattak. Julis összefonta a mellén a két karját, mintha magát és gyermekeit akarná védelmezni. Álózsi keze üresen, tehetetlenül csüngött a teste mellett.

Ott állt a kicsi, sovány ember a szoba közepében, a derengő reggeli világosságban. Nézte az alvó gyerekeket, nézte őket, ingata a fejét. A kicsi után nyúlt, hogy felvegye, de meggondolta magát, és visszahúzta a kezét. Hirtelen az asszonyhoz fordult:

- Te Julis, te tudod szeretni őket? Mindegyiket?

- Hát már hogyne szeretném! Az enyémek.

- Akkor az enyémek is – egyenesedett ki a férfi.- Kell még egy ágy ide, hogy férjünk. És télire kell toldani még egy szobát. Nem jó, ha ennyi ember alszik egyhelyen. Az betegség.

Álózsi még aznap megcsinálta az ágyat.

A gyerekek hamar megszokták az ’idegen embert’. Egész nap a nyomában voltak, ő mesélt, énekelt, játszott velük. Hintalovat, szekeret faragott nekik, babákat, amelyeknek mozgott a kezük-lábuk, hogy lehessen öltöztetni őket. A kicsiket az ölébe, nyakába ültette, hagyta hogy tépjék a fülét, a haját ráncigálják. A ház ismét tele volt hancúrozással, kacagással. Julis arca is kikerekedett, visszatért a lányos mosolya. Csak a kacagása halt meg valamikor a háborúban.

A faluval már nehezebben boldogult. A kocsmát elkerülte, templomba nem járt, és ha az úton szembetalálkozott valamelyikkel azok közül, még a fejét is félrefordította, hogy ne kelljen köszönjön. De aztán rájött, hogyha úgy veszi, akkor nem sok ember marad a faluban, aki köszöntésre érdemes, beleértve az apjáékat is. Hát változtatott: ha találkozott valakivel már messziről jó hangosan ráköszönt, még azokra is, és az egészségük felől érdeklődött. Viccelődött velük, de mindenki számára világos volt, hogy most Álózsi nem bohóckodik, mint legénykorában tette: most gúnyolódik.

Egyszer a kocsmában, ahová néha már eljárt, egy szájaskodó legény belekötött.

- Hé, Álózsi bá! Egyszer jó semmi ember maga. A más bitangját eteti, és még csak egy szót se szól.

Álózsi kiitta a maradék pálinkát a poharából, keményen a legény szemébe nézett, és a a fejét feltatrva csendes hangon válaszolt.

- Valaki kell, hogy etesse őket. Gyermeknek enni kell. S ha már az apjuk nem arra való! Csak arra volt való, hogy a más asszonyát tördösse... Hé, Mári néném, töltsön ide még egy deci pálinkát! Hadd igyak az egészségükre, mert a tiszteletükre bizony nem ihatok. Az nincs nekik.

A gyermekeket szépen, tisztán járatták. Mindegyiket taníttaták. A fiúkat mesterségre adták, Jóskát szabónak, Bálintot asztalosnak A lányok leérettségiztek, tanítónő, könyvelő, óvónő lett belőlük.

Amikor odaért az idő, a fiúknak házat építettek, a lányok szép kelengyét kaptak. Egyformán.

A menyeit Álózsi évődve, viccelődve fogadta, a vejeivel keményen kezet rázott, és mélyen a szemükbe nézve mondogatta: „Vigyázd meg az asszonyt, fiam!” Ilyenkor a hangja rekettesebbnek tünt.

Kicsid Álózsit a gyermekei, mind az öten, felnőtt korukban is édesapámnak szólították.



Utoljára változtatva 04-09-2008 @ 06:24 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: Lacoba
(Ideje: 04-09-2008 @ 06:56 pm)

Comment: Lénanéni hatalmas emberi értéket közvetít írásod.


Hozzászóló: agnes
(Ideje: 04-09-2008 @ 07:02 pm)

Comment: Köszönöm,...mert a lelkem legmélyén, ott belül,..éreztem. De az emberek nem változnak, minden marad a régiben,...csak az idő és jelenet más,...Nagyon jó!


Hozzászóló: lenaneni
(Ideje: 04-09-2008 @ 07:55 pm)

Comment: Lacoba, nagyon de nagyon örvendek, hogy olvastál, de nagyon várok egy jó bátor kritikát is tőled. Olyan mazsolást. Nagyon rám férne...


Hozzászóló: lenaneni
(Ideje: 04-09-2008 @ 07:59 pm)

Comment: Ágnes, tényleg kiváncsivá tettelek, hogy ilyen hamar itt voltál, és olvastál. És hogy megíjesztettelek, az muszáj volt, az hozzátartozik a meséléshez. Ölellek, Ilonka


Hozzászóló: szemilla
(Ideje: 04-09-2008 @ 09:12 pm)

Comment: adnék én erre kritikát, de ki tud ettől jobbat írni?


Hozzászóló: gabiga
(Ideje: 04-09-2008 @ 11:34 pm)

Comment: "Legnagyobb cél pedig, itt, e földi létben, Ember lenni mindég, minden körülményben.".....nagyon szépet, emberit írtál lenanéni! Köszönöm, hogy olvashattam!


Hozzászóló: tokio170
(Ideje: 04-10-2008 @ 10:07 am)

Comment: Jól van, megnyugodtam, csak nem vadult meg a fogságban ez a Kicsid Álózsi. Nem lehetett azért egyszerű a további élete, bár a háborúnál valahogy minden jobban ízlik - gondolom. A zutaja is természetes, igaz írás lett Lenanéni, gratulálok!


Hozzászóló: AngyaliAndi
(Ideje: 04-10-2008 @ 11:42 am)

Comment: Ez valami fantasztikus.:)))))))))))) Puszillak!


Hozzászóló: ovobacsi
(Ideje: 04-10-2008 @ 01:18 pm)

Comment: és itt voltam megint... melegség jár át... köszönöm!


Hozzászóló: lenaneni
(Ideje: 04-10-2008 @ 10:15 pm)

Comment: Gabiga, az idézetről, amit írtál, jutott eszembe egy könyv, ami az egyik legnagyobb olvasmányélményem volt: Csingiz Ajtmatov-tól Az évszázadnál hosszabb ez a nap c. regény. Olvastad? Ebben is olyan kisemberekről van szó, akik lelki óriások. Köszönöm,hogy olvastál. Ölellek, Ilonka


Hozzászóló: lenaneni
(Ideje: 04-10-2008 @ 10:24 pm)

Comment: Tokio170, köszönöm a gratulációdat. Látod, fölöslegesen izgultál, a zutaja olyan lett mint a macskafarka: vékonyodott, vékonyodott, majd hirtelen abbamaradt...


Hozzászóló: lenaneni
(Ideje: 04-10-2008 @ 10:26 pm)

Comment: AngyaliAndi, az én vigyorom a hsz-ed láttán hatszor akkorára sikeredett. Köszönöm, nagyon köszönöm. Ölellek, Ilonka


Hozzászóló: lenaneni
(Ideje: 04-10-2008 @ 10:44 pm)

Comment: ovóbácsi, kösz hogy olvastál. Amiről írtam, azt te is tudod, te is így tudod, hogy az apró dolgokban is benne rejtőzik a nagyság.


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.35 Seconds