Te nagy vagy, én kicsi leszek,
Eltorzulnak holdfényben a főszerepek,
Fényképünk kirajzolódik a fehér párnán,
Ölelésed hangtalan, fertőző járvány,
Ellenszérum nincs, nem is kéne,
Bőröm alá ne fröcsköljön mindent ölő mérge.
Te nagy vagy, én kicsi akarok lenni,
Mindent ösztöntől hajtva tenni,
Mindent átélni újra és újra,
Mindig elégni keserű végszóra.
Porból teremni, ölelésed után,
Nem készülni nászra, halálra vagy csupán
arra az útra mit egyedül járok,
Nem kísérnek szeretők, sem jó barátok,
Szeretem, ahogy megszólít magányom hangja,
Mint édes avokádó remegő magja,
Puha, sötét vackán, ott, legbelül,
Hozzád egyre közelebb s közelebb kerül.
Kicsi, kicsi akarok lenni,
Kába éjszakák után, tenyeredből enni,
Fénykép helyett könyvet írjunk ketten,
S a folytatás reggelre megszülessen.