Április…fagyokkal rügyekbe rontó vad szelek
S langyosan hömpölygő tavasz-ízű folyam
Melyik vagy te, mi illik, hogy jellemezzelek
Hogy üvöltenék is, meg csókolnék boldogan?
Bolondnak néznek hunyorgó szemű emberek
Hiszen jól van ez, a vén Nap épp szembe süt
Mosolyogva mondom: csak játszik, nem beteg
S az április az, mi csalókán eljátszadoz velük
Ha fel is támad, a játék-vihar már nem igazi
Felhőt kerget első könnyéig megkacagtatva
Suhint ijesztve füvön, ünneplő fa-koronát igazít
Kézből kajánul röppen, ha kikapja, a labda
Szertelen, hát hogy is mondjam, amint tollat ragad
Ír az író hévvel, nem is tudja miképpen, sort sor alá
Vagy fest a festő elreppenő, színes, szép madarat
Ecsetjével éppen abból maszatolva, amit talál
Április…ha kérdezik komolyan, minek nevezzelek?
Mindig bújócskázó, fürtös gyermekszívű nyárnak
Vagy szenilis öreg télnek, kinek fegyverét más vette meg?
Illatos kikeletnek - oldalról már bekiabálnak
Nem dermeszted lelkem: nekem két gyermeket adtál
S ráadásnak lett még kettő nyárból, télből is
Másra árvizet szabsz, nem mondom, hogy nagy kár
Rózsáim mind, mégha elébb-utóbb kinő is rajtuk a tövis
Április…fagyokkal rügyekbe rontó vad szelek
S langyosan hömpölygő tavasz-ízű folyam
Melyik vagy te, mi illik, hogy jellemezzelek
Hogy üvöltenék is, meg csókolnék boldogan?
2008-04-12 |
