Egyébként meg mindegy, lesz dal akár szék alól is Mikor már eldűl a padló, és hozzá megtántorod’ Míg halkuló hahotába fúl a részeg kóris Fogast elvétve előjönnek kihányt, nemes borok
Most már könnyebb aludni. Vigyáz rám, hajamba köt, Mivel nehéz lett gyomromnak megbékélni végül Leszáll éjnek vállaimra a jótékony, bamba köd És a sárgás, gyűrött papírosra, tintatócsa kékül
Elfelejtem szavam, amit,… mindegy…, hol találtam…? Rúgásra ágyékom alélt vonaglással felel Mintha vonszolnának, érzem, mélyebb hortyanásban Durva zsákok hullnak rám és sűrű csönd lep el
Távol időtől, zajtól, nem bír zavarni indulat Lenni így, vagy másképp, rabul önző kábulatban Mondhatnám, de restellem, az úr mind így mulat Keresném zsebemben, a …mit is?…miért átkutattam
Csak ócska rugók vannak, csavar szúrja bőröm Ázott zsebkendőbe markol görcsös csalódással Másik kezem meleg nedvet tapogat a földön S az öntudat felé egy utolsó mondat szárnyal
Sarokba vetve megreccsen a széttört székrács fája Már mást üvölt a kóris, kerül minden tekintet Álmában megrebben az ittas ember szája: Lesz dal akár főd alól is...egyébként meg mindegy
2008-04-14 |