Ramszesz miközben vezetett, idegesen nézte a főnökét, amint az embereit kezdte összeszedni. Egyetlen hívó szavára a fél alvilág mozdult.
- Főnök… nem kéne előbb beszélni…
- Mit akarsz?- Richárd szemöldöke a homlokára szaladt- Kivel kéne beszélni?
- Hát a testvérével… mégis csak…
- Nem kell vele semmi kibaszott dologról beszélnem. Tudom mit csinált. Tudom, hogy ő dobott fel- kezével idegesen dobolni kezdett a karfán- vagy az a kis ribanc. A kis felesége… de kinyírom őt is…- Állj! Állj meg! Haza megyünk. Most kell jönnie ennek a kis kurvának. Szépen megvárjuk, amíg megérkezik, és majd úgy megyünk a kis férjecskéjéhez- magában röhögni kezdett- beszélgetni! Kiteszel otthon, és összevárod a többieket. Én majd Baluval megyek.
Mikor hazaértek, Mercédesz még sehol nem volt. A férfit nem a mérhetetlen türelméről ismerték, tudták gorillái, hogy csak idő kérdése, és főnökük robbanni fog.
Nem is kellett sokáig várni. Richárd egyre idegesebben, egyre feldúltabban pillantgatott órájára. Ez idő alatt több pohár whiskey, csúszott le a torkán, s közben egy-egy kokaincsíkot is felszippantott. Arca a megszokottnál is jobban eltorzult, szemei szinte vérben forogtak. A konyhaajtóban az ő legközelebbi testőre- Balu álldogált. Mint egy jól nevelt kutya, csak leste gazdáját, várva a végrehajtandó utasításokat. Mint majdnem minden testőrrel, bérgyilkossal, drogdilerrel, tolvajjal, így Baluval is szinte haveri viszonyt ápoltak. Időnként Richárd ugyan minősíthetetlen hangnemben beszélt gorillájával, ám ő akkor is visszafogta magát. Tudta, aki e család bármely tagjának vissza merészel szólni, vagy ellenkezik velük, az hamar a föld alatt találja magát, függetlenül attól, milyen régóta szolgálja a klánt. Ezt Balu is tudta, így csak csendben szemlélte, ahogyan Richárdban egyre inkább elszabadulnak az indulatok. Nem szólt ő semmit, nem is kérdezett. Tudta, hamarosan mindenképpen történnie kell valaminek, de ebben titkon reménykedett is. Főnöke nem is okozott csalódást. Italát a földhöz vágva üvöltött!
- Hol a picsában van már ez a rongy kurva?! Rég itt kellene lennie!
- Kire gondolsz? -kérdezte Balu, mintha fogalma sem lenne, kiről is van szó.
- Kire, kire, kire?!!! Mégis kire, te hülye barom állat!- ordított torkaszakadtából. Első számú embere még csak meg sem rezzent, még a sértegetésekre sem- Mercédeszre bazdmeg, Mercédeszre- halkult el egy pillanatra. Balunak pont elég volt ez a kis idő.
- Nyugodj meg főnököm! Próbáltad már hívni a szajhát?- kérdezte. Richárd beletörődve fogta a fejét.
- Balu, miért vagy te ilyen hülye??? Mit gondolsz, nem hívtam már ezerszer azon a kurva mobilon?! – hajolt a testőréhez, majd az asztalra tenyerelt. -Ki van kapcsolva. Ki van, ki van kapcsolva a telefonja. Velem ezt nem teheti. Én vagyok Boros Richárd, az egyetlen kibaszott épkézláb ember, ebben a kurva városban! - fordult ki magából az ital, és a kokain hatására- Engem nem fog megszívatni holmi extáncos bár- ringyó!!! - Balu érezte, tudta a hanglejtésből, hogy pillanatokon belül történni fog valami.
- Mi a terved, főnököm?- Richárd ekkor kaján vigyort húzott a szájára, és így szólt:
- Hozd a kocsit!
- Hová megyünk?!- jött az ebben a helyzetben teljesen felesleges kérdés. Ám ez most cseppet sem zavarta Borost.
- Az öcsémékhez, Balu! Attiláékhoz megyünk!
Erre a válaszra a testőr sem számított. Ahogy Richárd kimondta Attila nevét, szinte megfagyott a vér az ereiben. Érezte, ha most tényleg oda mennek - márpedig oda kell menniük- akkor olyan testvérháború veszi kezdetét, amelyet még nem látott a világ. A várható vihar még a rettenthetetlen Balut is megijesztette. Összecsap a két testvér, akkor ki mit tegyen? Támadjon ő is Attilára? És ha rosszul sülnek el a dolgok? Akkor mindennek vége…
Megannyi kérdés járta át a testőr agyát, miközben beindította az autót. Mióta a családnak dolgozik, életében először félelmet érzett. Félt attól, ami következik. Ennek ellenére nem volt más választása. Szótlanul tette, amiért fizetik. Ráadásul Richárd ittas is volt, de a legnagyobb gondot a kábítószer okozta. Nem volt képes már gondolkodni, de nem is akart. Csak rombolni. Törni, zúzni, átgázolni mindenen, és mindenkin. Leginkább az öccsén, Mercédeszen, és a saját gyermeke sem érdekelte már egy kicsit sem…
Alig húsz perc alatt odaértek Attila házához. Még a bedrogozott Richárdban is egy pillanatra fura emlékek törtek felszínre, hiszen nem tegnap volt utoljára öccse lakásán. Élénken emlékezett így is az utolsó esetre, amikor itt járt. Akkor is óriási balhé volt, de a mostani biztosan túltesz minden elképzelésen.
Szinte belebizsergett teste az örömbe, hogy ma tönkreteheti Mercédesz, és Attila életét is. Alig várta már a pillanatot, hogy öccse szembesüljön az igazsággal.
Valami azonban nagyon furcsa volt Richárdnak. Mivel magából indult ki, tudta, hogy a ház körül általában három-négy autó mindig szokott lenni, és csak úgy nyüzsögnek a rosszarcú emberek. Tisztában volt vele, ez alól öccse sem lehet kivétel.
Éppen ezért nem illett bele a képbe, hogy nyugalom honol a ház körül. Se autók, se mozgás, se semmi. Már-már gyanakodni kezdett, lehetséges-e, hogy valaki értesítette öccsét az érkezéséről. Már amennyire bel tudott gondolni, a jelen pillanatban nem túl gyors észjárásával. Még mindig nem szállt ki az autóból, csak elméleteket gyártott: Attila biztosan tudta előre, hogy ő jönni fog, ezért elbújtatta legjobb embereit. Csak arra vár, hogy Richárd kiszálljon a kocsiból, és szitává lőjék…
Igen, biztosan ez az oka a feltűnő nyugalomnak. No, de ha így van, akkor Attila honnan tudta meg, mire készül bátyja? Senki nem hallhatta, amikor ezt ő eldöntötte, egyedül Balu volt ott…
A fenébe is, Balu beköpte őt, elárulta! Ezek a gondolatok futottak át agyán, és tették egyre agresszívebbé. Majd mikor végképp elszakadt a cérna nála, elővette fegyverét, és testőre halántékához szegezte.
- Te vagy a patkány!!!
- Mi, mi bajod van???- értetlenkedett a megrémült óriás.
- Mondom, te vagy a patkány, te vagy az Balu! Beköptél a kis köcsögnek, hogy ide tartok szétrúgni a seggét! - valósággal habzott a szája. Izzadtságcseppek lepték el homlokát, nyaki ütőere láthatóan lüktetett. Nem volt már beszámítható, teljesen elvesztette a fejét. A megszeppent testőr is látta, főnöke nem tudja, mit csinál. Érezte, hogy nagyon könnyen életét vesztheti most ő is, pedig semmi rosszat nem tett. A lehetőségekhez képest próbált mentegetőzni.
- Ne… Richárd!!! Nem értem, mi bajod van basszameg! Évek óta neked dolgozom, és még sohasem okoztam csalódást, mi bajod van? Te… tedd már le azt a fegyvert, kérlek! -ekkor Richárd olyan vihogásba kezdett, amelyet ép elméjű ember nem tud produkálni.
- Bevetted, bevetted mi? Láttad volna a pofádat, komolyan mondom, hogy… - a röhögéstől nem tudta befejezni a mondatot. Balu számára azonban korántsem volt ez ilyen mókás dolog. Szólni azonban most inkább nem akart, csak erőltetett mosolyt húzott szája szegletébe, mintha értené az effajta beteges tréfát. Mikor Richárd nagy nehezen abbahagyta a röhögcsélést, hirtelenjében elkomolyodott az arca. Újra Balu felé fordult, majd így szólt:
- Akkor, most bemegyünk haver! - közölte tervét Richárd. Embere kicsit sem volt elragadtatva az ötlettől, de nem tehet mást. Ha ellenkezik, ez az őrült tényleg képes lesz lelőni a végén.
Boros Richárd, és Balu elindultak a ház bejárata felé… |
