Hirtelen
Olyan hirtelen jött ez az este, Olyan hirtelen osont mögém, Kíméletlenül suttogta fülembe: Betonmosolyod semmit sem ér.
Olyan hirtelen jött ma a bánat, Fürge siklóként csúszott belém, Amint nyálkás teste az enyémbe áradt, Fénytelen szemmel pislogott felém.
Olyan hirtelen száradt ki a szám, Villás nyelved torkomig szaladt, Hiába döfnék húsodba acélt, Már nincs bennem elég indulat.
Olyan hirtelen láttam meg a fényt, Két kezem arcom elé kaptam, Így látszott csak, ki igazán szép, S elhasznált testedet a falhoz csaptam.
|