Mélyebbre álmodlak magamban kicsiny fészek
Törékeny boldogságodat óvni igyekezem
Mielőtt tűnő ködkezek gomolyaga szétszed
S puhán bélelt meleged nemlét homályába veszen

Csitt! Nem érted, belőlem miképp lettél, hogyan
Rejtve akarlak tudni. Így, ne moccanj, lebegj!
Hisz vad látomást kergetve minden csak rohan
Okád önnön mocskától a világ, s benne hempereg

Kezed: én-kezem, s fogni nagy-nagy biztonságot jelent
Megölelve elringat ez ismerős, vigasztaló, jó szó
Elmúltam partján békén időzöm, felejtve szúrós jelent
Mert nem akarom tűrni faggatását, s mi róla szóló

Menedékem leszel most, bárka, s mikor magasra csap
Szívembe szökken a megnevezhetetlen félelem
Üvölt ellenem a megveszett, s megtalálna harag
És felemelné lábát eltapodni tekergő, féreg-életem

Párna vagy, érzed? Mibe fejem elpihenve süpped,
Értelmetlen, zavaros zajtól védő gyöngéd vatta
Mi csirr-ré alakít hangot, vagy hallat vonatfüttyet
Vagyok csupán - te takaróm, s létezem alatta

E világ enyém, formáimból szépen egymásra raklak
Ívelt vonalán kocka egyensúlyoz, karikáznak körök
Belőlem van a tó, kedvére arany pikkelyű halaknak
És a dalnak sosincs vége, tisztán csendülő, igaz és örök

2008-04-21