Arany rétjeid, zöldellõ mezõid, Telhetelenül gyönyörködnek szemeim. Nem tehetek róla, a rabod vagyok Fenséges léted örökre megfogott. Nehéz innen elmennem, elhagynom téged, De tudom, hogy visszatérek csak teérted.
Te vagy az én szülõföldem, a hazám, Itt születtem, s itt ér el a halál.
Városok pora, autók gáza, menekülök Innen el, majd megpihenek hegyeid között. Szívom friss levegõd, érzem az oxigént, Szétterjed ereimben, s felkelti az érzést, Mit mindig, lankadatlanul érzek, Mert folyton izzik és hajt a vérem.
Te vagy az én szülõföldem, a hazám, Itt születtem, s itt ér el a halál.
2004.07.19. 20:00
|