Aranytól fénylõ szántóföldek, napsütötte tájak, Szemeim megigézi, mint arkangyal vagy esti csoda. Erõlködöm, de tõled nem szabadulhatok Gyönyörû élted rám vastag láncot dobott. Piroslik a szívem, ha távozásra gondolok, De a vér egyre csak lüktet, ide tartozom.
Itt születtem, itt jön értem a halál, A te karjaidban lehelem ki életem utolsó magját!
Szeméttel telt, mocskos telepjeid elriasztanak Futok tõle messzire, magas hegyed ormaira. Ott tisztul ki a vérem, hol végre megpihenek, Felszítja bennem a vágyat, az érzetet, Mit soha többé el nem veszítek, Mert a véremben él és csörgedez.
Itt születtem, itt jön értem a halál, A te karjaidban lehelem életem ki utolsó magját!
|