Hova is mehetnék
Itt nyújtom vásznom, lelkemmel festve meg azt mozdulatlan, mint víztükör a szélben bánatom szürke felleget kavar elsötétítve egész létem
tekintetem trilla csalja fák közé mily boldog dallam érzem ahogy átjár az érzés s sárga cseppek vásznamra hullnak
gondolatim madárként röppennek kék csíkot húzva maga után oly messze, hova az idő sem lát el keresve lelkem harmóniáját
érzem, láttam már azt a helyet barna lüktetés indul útnak ha szellő súgná, hol keressem... s vásznamra zöld könnycseppek borulnak
felöleli újra gondolatim talán a szél is vágyja álmom lelkem vibrál, élettel telik vörös ragyogással terítve be világom
mily csalódás, táltosom kacagva borzolja hajam s a fűszálak is összesúgnak a talpam alatt szürke bánatom már csizmáját húzza eltiporni gondolatát a haló napnak
tekintetem fáradtan körbecipelem még egyszer ágak közt megpihentetve trillaszót keresve de hirtelen elillan terhem, tovaúszik szürke-kedvem hisz lábaim előtt hever gondolatim festménye
2008 április 26 |