1.

A hajnal elvette

tőlem az álom gyönyörű

világát. Szinte habzsoltam

csodás életem minden percét.

2.

Velem voltak azok is,

akiket igazán szeretek.

Tisztás közepén, hol margaréták

öleltek át minden kis fűszálat.

3.

Ott vártak rám,

s karjukba zártak, meleg

szavaik, néha sírástól elcsuklott.

Szerettem volna ha megáll az idő.

4.

Újra nagyapám ölében

ültem, pedig már felettem is elszállt

 harminc év. Tudta, nyughatatlan

lelkem érzéseit, megérti, s vigasztalt halk szavaival.

5.

Erősen magamhoz öleltem,

s imádtam mintha tudtam volna,

hogy az álom véget ér. Sűrű köddé vált

a tisztás, s nem láthattam többé őket.