Ittam eleget már, hogy ismerjem, hazug Minden megnyugtatni beadott felelet Mert az igaz ott lapul pohár alján félve Csak a sok csalódásban vissza-visszabuj’
A fölé féldecinként töltött kábítószert Tovább hordja mégis a kekk kocsmapincér Lyukas böllérarcán merev mosollyal Kötényére írva, hogy: ez olcsó, jó ser!
S van igényeseknek megoldás, féláron Hölgyeim fél tíztől hajnalig szeretnek Az ön álma rózsaszín párnákon pihenhet Csak hívja gyorsan az ingyenes számom
Miért ülök még itt? Kezemben pohár lóg S félre gyűrött ingem; számból annyi tévhit Elfüstölt, keserű csikkje, kiköpetlen Ránőve féregként szívogat szokásból
Rémülten eszmélve nézek a kosárra Aztán öklendezve reádűlök végre S csókkal enyhíti az asztal fája bajom Mindig előbb fogy el a száraz pogácsa!
Kétségbeesetten küzdenék ellene Mint felvonyít a szó széplelkű gyerekben Ha fetrengeni élet mocskába dobják S tudja, csak tenni nem bírja, mit kellene
Sírok, iszom tovább, nem is szomjúságért Úgy zokogok, akár felvert húr a zongorán S tompa csöndbe mállik el a válasz zöngje A holnap fáj, mit eladtam a szajha máért
Ittam eleget már, hogy ismerjem, hazug Minden megnyugtatni beadott felelet Mert az igaz ott lapul pohár alján félve Csak a sok csalódásban vissza-visszabuj’
2008-04-28
(megj: mielőtt megkapnám, nagyon jól tudom, hogy a buj szótövet hosszan kellene írni és lehetőleg ikes végződéssel, de nem akarom) |