Itt a május fűsereggel,
kékre mosott friss egekkel.
Az orgona lilát játszik,
a fáradt föld nem is látszik.
Hogy mondjam el neked, egek!
A zöld most csak úgy sistereg.
Minden hersen, buggyan, fakad;
Épp, hogy a szív meg nem hasad.
Reggel, ha az égre nézek,
íme, mondom, ez az élet.
Gyermekláncfű fehér gömbje
most a hold szétfoszló tömbje.
Vegyél egy mély lélegzetet,
szívd le szívedig az életet.
Legyél, mint lent az a madár,
ki bódultan bokorba száll.
Tégy valami bolondságot:
Fújj pitypangot, álmodj álmot.
Vagy ugorj egy halálfejest,
májusi istennel teljest. |