Tisztelettel Zs. K. megindító blogjára
Hívlak, hol vagy ismét, védő-őrangyalom?
Lelkem ostromolják fekete lidércek
Hogy alig hat fel belőlem rémült dalom
Ég feléig se ér fel, körül komor bércek
S katlanuknak mélyén fejemre visszahull
Ordít, visít, verve éles szárnycsapással
Köztünk lélektelen feszül, s én ott alul
Fekszem halálra szántként, kiről felül tárgyal
Engem sosem látott, vakbuzgó hivatal
Minek csak múltjából kinőtt akadály vagyok
Nem akarva tudni rólam, pőrére kitakar
Ostobán játssza, mit játszanak sokan, nagyok
De hívlak, ismét, védő-őrangyalom!
Lelkükre omoljanak fekete bércek
Ami az enyém, soha oda nem adom
Füstté lesztek ti lelketlen lidércek!
2008-05-04 |
