1.
Magányosan bolyong az
éjszakában, mint aki nem találja
helyét széles otthonában. Szíve
hevesen kalapál, pedig kedvesét
2.
sosem látta tán. Felnéz a
csillagokra, mintha bennük
keresné kedvesét, de a gonosz
felhők mit sem sejtve rájuk
3.
telepszenek. Sokáig várja
míg előbújik, az ő kis
csillaga, mellyel érzi, milyen
közzel vannak egymáshoz.
4.
Aztán egy pillantást
vet a Göncölszekérre
mely hívogatja, s képzeletben
felülnek a furcsa fogatra. Két
5.
kicsi paripa száll
a fények útján, s magányuk
kéz a kézben összeforrott,
mint az égbolt a csillagokkal.
1999. okt. 16.
Csomor Henriett
|