| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
félmondatok a gentile sessonak Ideje:: 05-06-2008 @ 09:54 pm |
|
|
|
|
Ne szólj, kérlek hagyj magamban a hegyek mögött szilánkosra törő napfénnyel. És azután.
A tegnapok kétkedő egymásba rohanása tán hívogató lehet és lecsókolnál egy boros üveg hányott ajkáról.
Mint akkor New Orleans-ban.
Tán kár volt anyád szóit a teljesség felé átkozni, s meghalni hamvaidból újra.
Várj a világ végére. Főnix testedben dobolnak a sóhajaim közti szünetek.
Várj a világ végére, mikor már nem leszek én, hajnalból fordult keserűség.
Szempilláim között átszaladnak a hegedű hangjai, s egyetlen valóságodból rajzolok tovatűnő cigarettafüstöt a homlokomra.
Nézd ahogy ragyogok az ablakpárkányon és gyengéden szeretkezem a tavasszal.
Ócska ribanc a szépség, s nyomában vállat von a magány.
Tán virágba fordult a suttogásod, és szemed lehúnytad ócska énekekben keresni a tökéletességet.
Olykor mindennek vége.
Éhezem a lábam alatt sínylődő macskák negyedik életére, majd hosszú csíkokat vágok a szemem alá.
Talán részeg vagyok. Persze nem szeretetből.
Hol van már az az erő, mivel üres egekben csillagokat feszítettem a szembeszélből születni.
Félelemmel nézek saját szemembe, megrémülök az örökkévalóságtól mikor összedőlnek az emlékezetemben élő házak.
Tán egy szőlő lankáján feküdtem a pillangók között.
Minden pillanat nehéz volt az éjszakából, s vezessen valaki, hát a bűbájosok.
A tenyeremben mozgásnak indulnak a az élet folyói, mert követni fognak a rettenthetetlenek.
Nem hiszek az isteneitekben. Ha ők, hát magam is az vagyok, mert a Dunaszélről szakadó esőben megerőszakolom az érzéseiteket.
Persze nem tudsz már mosolyogni, csak kegyetlen tekintettel gyűrnél a farzsebedbe.
Adjatok hát nagyobb kést a kezembe, hogy jobban téphessem ki a szíveteket és kevésbé fájjon az otthontalanság.
Nem tudok már a hajad közé bújni, s rohamosan szakad alá az idő.
Puszta nevetség valami egyszerűség érdekében.
Részeggé iszom magam az illatokból és köszönöm, hogy erősebb lehettem általad végnapjaimban.
Először az életemben átalszom az álmaimat, s nem mérget lélegzek ki a hajnali ködbe.
Tán gyenge vagy és alattom fogod meg a kezem.
Tán elosonok a villamosok felé, nevetek a szemöldöködön még ha fáj is.
Ne tagadd meg magad, nem csupán csodálatból fakad a szerelem.
Kár volna bottal járnod kevélységből, még sikoltanak a kígyók eredendő gyönyörűségből a kezedben. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 05-06-2008 @ 09:54 pm
| Hozzászóló: wanderer75 (Ideje: 05-07-2008 @ 02:30 pm)
Comment: Fantasztikus!:))) Gratulálok!! |
|
|
|
|
|
