Vigyáztam, hogy
Meg ne lássa idegen szem,
És csak titkon
És csak Neked szépítgettem.

Igen, Tied.
Vedd el, nosza! Tudom, vártad.
Hisz meséltem,
Készül, még ha nem is láttad.

Így.... Jó.... De jaj!
Hát mit teszel vele! Mi baj?
Mért szúrkálod?
Nem bántott ő, Te mért bántod?

Félreérted.
Nem, nem akar ő megenni!
Ő csak Érted
Akar élni, csak jót tenni.

Sír, hisz vérzik!
Ne add vissza, vigasztald meg!
Én nem tudom....
Kérlek, próbáld, gyógyítsd most meg!

Jaj! Mit csinálsz?
Késed forog kis testében.
Mondd, hát miért?
Nem bánt... Reszket egészében.

Mért ölöd meg?
Kezed présel csak, nem pihen.
Mondd, hát miért?
Nincs már több vér medreiben.

Visszaadod.
Elveszem némán.... Nem értlek.
Gyűrött roncs lett....
Kacagsz, mész. S én csak... nem értlek.

Kérlek, ne menj!
Maradj most itt, beszéljük meg!
Rosszul esett,
De harag nincs, békéljünk meg!

Visszafordulsz.
Közelebb jössz, s újra hiszek.
Majd szemenköpsz,
S végleg itthagysz, levél zizeg.

Kővé válok.
Belül vívom néma harcom.
Rám süt a Hold.
Fakón fénylik szobor arcom.

Meg-megolvad
Dermedt szemem üveggömbje.
Lassan gurul,
Holtamra hull egy-egy csöppje.