Hetednap jött érte a megváltó halál, 
fájdalma ostorként csattant a szívemen, 
kiszállt apám lelke a kórház ablakán, 
létemben csak emlékeimben lett velem. 

Én még gyerek vagyok, a fia voltam, 
a főorvos rakosgatott az asztalon. 
"Ne menjen be hozzá, ne lássa őt holtan, 
semmit sem érzett, ha ezzel vigasztalom! "

Nélküle kellett ezután  továbbmennem, 
az életem nem volt már olyan, mint régen. 
Mikor lágy szél suhan, emléke fáj bennem, 
a messzeségből apám sóhajt az égen.