Vágy, remény, ha teljesül,
és egybeforrhat legbelül,
ott pillanatnyi csöndre vált az élet.
Találkozik két lélek...
Hol elidőz a képzelet,
s az álmot nem adózza meg
semmilyen hatalom,
ott a jutalom: barátság.
Ha igaz és erős,
föltte nem győz idő,
sem távolság. Megmarad
a barátság-mag,
mely csírát ereszt –
Levelet: szeretet.
Gyökeret: bizalom.
De termése az igazi bőség:
Kitartás, hűség!
Megtalálsz – megtalállak.
Bármi ér, bármi fájhat...
Lelkünknek húrjain a dal
már ugyanúgy szól.
S ez a szépen szóló hang,
most tisztán csendülő harang,
mely pünkösd napján szent,
mennyei áldást osztogat.
Oly távol vagy, s az élet
kemény próbák elé vetett,
de gondolatban gyakran
utazom veled. Hívlak.
Légy a vendégem!
Örömmel megosztom -
vedd, fogadd,
pünkösdi királyságomat...

Baráti ajtón kopognod nem kell,
csak lépj be – várlak szeretettel!


(Nagyon-nagyon régi vers. Bocs.)