Csend, néma csend mely engem körülvesz.

De egyszer, Ó igen, csendben hallom - nevetsz.

Kacag lelkem, testem. Érzek - van életem.

Hol van már a sötétség!? - Nyitva van szemem.

Látom a nap sugarát ablakomon beszökni.

Hallom a boldogságot némán beköszönni.

Mi minden ami bennem van, Istenem?

Boldogság, keserűség. Szenvedés, szerelem?

Melyik, ki az, ki győzni fog a másik felett.

Mit választ, mit ad a sors, az élet?

Nem tudom, hát:

Kinyitom lelkem mint egy ablakot.

Beengedem a boldogságot, elűzöm a bánatot.

Hallani akarom a madarak csiripelését.

Látni a fák zöldjét, virágok szépségét.

Van öröm, boldogság mindenhol a világon.

Látni kell a boldogságot, túl a magányon.

Nem adhatom fel - küzdelem az élet.

Lássam a jót, és ne keressem a véget.

Élek a mának, keresem a boldogságot.

Minden mi rossz, elűzöm a világból!