- Papa! Papa! Papa! – bömbölte a 10 éves kisfiú. Kezében rongylabdát tartott, és kérdőn pillantott körbe, apját keresve. Elindult a háztól, s hepehupás úton keresztül a fészerhez közelített, ahol egy nagy szénaboglya ásítozott. Kicsiny kezéből a labdát hirtelen kiejtve szaladt egyenesen a csűrbe, ahol a lovak, és tehenek helye volt. Körbenézve nem látott nagy mozgást; a tehenek bambám bámultak maguk elé, s csapkodták farkukkal a betévedő legyeket.
- Hol van a kanca? – kérdezte félhangosan a kisfiú, s kezét szeme elé téve lázas kutatásba kezdett, hátha meglátja a lovat. Lemondóan kisétált a fészerből, s közelben levő mezőnek vette az irányt, mondván hátha megtalálja a kancát, s vele együtt az apját is.
Közeledett július, s az égető hőség miatt muszáj volt szalmakalapot hordani, ezért visszaszaladt a házba, s az akasztófáról levéve aprócska kopott kalapját elindult a mező irányába. Útközben egy követ rugdosott, melyet az útszélen talált, s közbe mezei virágokat gyűjtött. Körös-körül egy árva lelket sem látott, s fáradságtól elgyötörten leült egy árnyékot adó fa alá.
Kocsizörgésre lett figyelmes, s hirtelen felállva elbújt, egy biztonságot adó fa mögé.
- Vajon ki lehet az? – elmélkedett magában!
A kocsi lassan jött egy ló hajtotta, s egy ismerős férfi, meg egy gyönyörű nő foglalt helyet rajta. A fiú kijött a fa mögül, és közelebb ment az úthoz, hogy jobban szemügyre vehesse az úton levőket. Szemében a felismerés fénye csillant meg.
- Apám! – mondta megkönnyebbült hangon! Hosszan nézte a zörgő kocsit, s szemét hunyorítgatva próbálta kitalálni, hogy ki volt az apja mellett ülő szőke asszony. Jó darabig állt a fa előtt, melyről az árnyék kezdett tovakúszni, s napsütés vette át helyét, mely a tarkóját égette. – Itt az ideje, hogy hazainduljak – gondolta magában a fiú.
Még egy percig néma maradt, s nem mozdult, majd nehézkes léptekkel megindult azon az úton, ahol az imént a lovaskocsi haladt el. Útközben a kék eget kémlelte melyen helyenként itt-ott felhőfoszlányok jelentek meg, és gondolatait a szőke asszonyra összpontosította.