1.

Hegyek ormai közt

hajnaltájt, mikor vad

gerle pár turbékol, lassan

nap felkél kék ég bíboraként.

2.

Erdő közepén, hol

 vadak játszadoztak, most

napfény árad sűrű lombok közé,

harmat cseppje aranyként fénylik.

3.

Oly csendes, nesztelen

hangot sem hallani,

 csak érezni angyali gyönyört,

szinte újjáéledsz te is vele.

4.

Virágok bódító illata

szellőként tovaszáll, 

parányi sóhajuk fűszálak 

 közt talán el sem ér.

5.

Rég elhagyta

nap hajnalát, de

 itt hagyta nyugalmát,

hegynek csodás méltóságát.

2001.Április. 12

Csomor Henriett