Ha kitárom szivem, lelkem,
Megosztom mi is lakozik bennem.
Kavarognak az érzések, és tán az életem.
Átadom ,elmondom mindenem.
De kinevetnek,eltaposnak.
Mosolyognak,kacagnak.
Fekete föld koszolja testem.
Láthatatlan lábak típorják lelkem.
Szürke falat vonok lelkem köré!
Ki lebontja ezt a falat - talán megért.
Vigyázzon rá,lehet, tán kincset ér.
Igaz,kemény lett lelkem ,testem,szivem.
Nem hiszek,hihetek senkinek-csak remélem.
Eltíport az élet annyiszor,de annyiszor.
Pofonok miket kaptam- Ó,de hányszor.
Könnyeim kővé váltak, nem folynak.
Kő lett lelkem,testem,mindenem.
S kő lesz mi boritja majd vétlen testem.
|