Keressük a szebbnél-szebb gyönyörű,

Égbeszökő, magasztos szavakat,

S szomorúan bámuljuk az egyszerű,

Ám mégis színes almamáter falakat.

Keressük a rájuk firkált képet,

Mit 8 esztendő vésett beléjük,

Nem látunk mást csak szépet…

Ez, tán így is marad, reméljük.

Beszéljenek hát helyettünk akkor ők ma itt,

Hisz szavak nélkül is szebben

Mondják el búcsúzó szívünk rejtett titkait,

És nem könnyeznek!..  a szemük meg sem rebben….

Figyeltek?

Látni vélem a kezdőképet,

Amikor a félénk kisgyermek

Első nap, az iskolába lépett.

Erősen szorította szülei kezét,

Bátortalanul nézte az ismeretlent,

Ám a betűk és számok elkápráztatták szemét,

Észre sem vette és a 8 év már el is ment.

Emlékszel még arra a percre,

Mikor a tanító néni azt mondta:

„A játékot most kicsit tedd le!”

Miközben a tankönyvet kedvesen eléd tolta?

Aztán itt vannak az újabb képek

Együtt töltött délutánok,

Tanórák, versenyek, tanárok, nyári szünetek,

Istenem be’ szép emlékek!

Kedves arcok, szerelmek, társak, barátok,

Sokat kaptunk tőletek!

Nézd csak! Jönnek sorban a diák,

Az idő közben eszeveszettül rohan,

Nagylány és nagysrác lett a diák,

Akár a madár, repülne már kifelé gyorsan.

Óriások titkos földje csalogatja, hívja

Mögötte 14 esztendő, előtte ismét egy ismeretlen világ,

Arcán az elválás halovány pírja,

S a kezében soha el nem hervadó szeretet virág.

Szívünk ilyenkor egy kicsit hevesebben lüktet

Szalad ő is, kénytelen velünk rohanni.

E bölcs falak megtanítottak arra is bennünket

Hogy a kincset, mit iskolánktól kaptunk, más nem képes megadni.

Sok év múlva, mikor azt mondjátok:” Egyszer régen..”

S nézegetitek majd a ma készült sok szép képet…

Jusson eszetekbe akkor is e pár szó!

Kedves Iskolám, Szüleim, Tanáraim, Társaim! Köszönöm Szépen

Az elmúlt tartalmas, gyönyörű 8 szép évet!

Legyen e búcsúzó újabb szép évek kezdete,… a régi után zárszó!