(Lehet, sokan ünneprontónak gondoltok majd ezért a versért, rágódtam is rajta, hozzam-e, vagy sem? Aztán úgy gondoltam - mivel mindannyian tudjuk, hogy létezik az érmének az a "bizonyos" másik oldala is -, megmutatom Nektek...)
Se jobb, se rosszabb nem vagyok másoknál,
de neked jó gyermeked voltam mindig is.
Mama! Még nem vetted észre...?
Szeress hát végre, engem is!
A kezedbe, úgy kapaszkodnék,
miért taszítod újra el?
Nincs vágyam , csak ...ha ide ülnél...,
és énekelnél nekem mégegyszer!
Emlékszem, kócos fürtjeimet,
hogyan fésülted szoros copfba...
Én közben könnyeimet nyeltem,
de mégis tűrtem a kínt mosolyogva,
mert azt hittem, akkor kellek majd neked!
De te csak taszítottál egyet rajtam,
kezembe adtad azt az üveget...
S én sírva újabb adagért futottam!
Mama, én félek nélküled!
Túl sokan vannak körülötted,
rossz arcú, hangos emberek...
... s te nekik énekelsz, velük nevetsz...!
Mama, én fázok, görcsben a gyomrom.
Már azt sem tudom, mikor ettem!
Hozzád elgyötörten hiába szólok:
Ha még szeretni sem tudsz engem,
mondd, e világra miért születtem?!
2004 |
