Szárnyaltam fenn az égben.
Meghágtam magas hegyeket.
Voltam a tenger sötét mélyében.
Voltam ott hol nincs élet.
Egyszercsak észre vettem,ráébredtem
Csendes folyó áramlásán hajózok,élek.
Látom a virágok színét,a fák zöldjét
Érzem a szél érintését,a nap melegét
Hallom a madarak csicsergését.
Csendben hajózom és kitárom szívem.
Látom, érzem mindazt amit a rohanás elvesz.
A bogarak zümmögését,madarak repülését
Szívem dobbanását,szél lebbensét.
Látom ahogy összel lehullik a levél.
Majd tavasszal újra kél.
Télen hallom a jég rianását.
Nyáron a hullámok csobbanását.
Mikor a nap áttündököl a felhőkön
S szinesbe öltözteti az ég szönyegét.
Hajózz a néma folyón,és élj tiszta szivből.
Ne akarja magasra hágni,másokon áttaposni.
Ne akarj a sötét mélybe zuhanni. |