Szivárvány tövébe temessetek

Érzem,nemsokára meghalok,
testem lelkem után tér.
Már csak nyugalmat akarok,
már csak csendet szeretnék.

Ha nem veszek több lélegzetet
és nem nyitom fel többé szemem;
ha lelkem a csillagokba szállt,
ahol csendes békét talált

ne temessetek el,félek a földtől-
megtalálnak a férgek,
ők nem halottak,ők még élnek-
inkább lángok emésszenek föl!

A hamvaimat szórjátok
egy szivárvány tövébe,
s a kincset,amit találtok,
adjátok majd örökbe.

Vagy szórjátok a hamvaimat
Fülöp,Houdini és Manó mellé,
ők már nagyon hiányoznak
s kijönnek majd elém.

A betonlapot fessétek
pirosra,narancsra,sárgára,
szép szivárványszínűre,
zöldre,kékre,lilára.