[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 341
Tag: 1
Rejtve: 0
Összesen: 342

Jelen:
Tagi infók a_leb Küldhetsz neki privát üzenetet a_leb a_leb


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja!


Amatőr Irodalmárok Klubja!
[ Amatőr Irodalmárok főoldala. | Regisztrálj! ]

Csatlakozz te is közénk! A tagjainknak lehetősége van saját írásaikat publikálni, és a többiekéhez hozzászólni.

Membrán
Ideje:: 06-05-2008 @ 12:56 pm

Megint és újra, ismét és ismételten. Mindig kibukik a beton alól az első zöld rügy, s a fű az égig nőne, ha nem lenne oly szorgos a lábatlan, lebegő, örök gát, az elmúlás. Olyan finoman idomul a mindenhez a kusza játszótéri zaj, s szinte elveszik a némaságban a villamosok halk csörömpölése. Hátamat a koszos plexi lapnak vetve várok, várom talán szembe jön a reménytelen átkos álom, csak hogy egy pillanatra összerezzenhessek, s érezzem a bűn gondolatának heves koszfoltját a tüdőlebenyem csücskén. Ahogy izgágán fészkelődik, bele-bele mar a húsba, kedvesen elfogyaszt, felhasznál és én átadom magam neki. Hiszen mindig is átadtam. Olyan izgalmas egy picit elbújni a gondolataim közé, és a „vajonokkal” játszadozva, „talán” várat építeni. Fejemben, a rakparton még most is virágoznak a cseresznyefák, és a víz komor mélyén az ölelő otthon sodor délnek, oda, ahol nem kérdeznek meg soha többet, hogy tisztában vagyok-e tetteim súlyával. Nem akarok többet a falakhoz fordulni oltalomér, vállalom az arcom, nézzétek, keressétek benne a hibát, oly hiába, hiszen csak én vagyok az ki el tud aludni a legzajosabb fényáradatban is, hiszen ha akarom, ti nem vagytok körülöttem és én is csak kósza gondolat vagyok a teremtés monoton litániájában. Lassan félek a víz alá vágyni, félek, hiszen mindőnk része a halál, így a bélyeg ha nem is adott, hát választott, de a játék igen is komoly dolog, nem szabad, hogy otthonomra leljek odalent. Én az éjszakát választom honomként, a lágy napvégi szellőt, mi körülfon, a libbenő fényszoknyát a házfalakon, s a csalóka fodrokat abban a másik közegben. Ott rajta, ott benne. A levegőhöz túl könnyű vagyok, s talán a nemlét az, mi a folyam mélyére csábít, had hallgassam a távoli tájak himnuszait egy világnyi membránon át. -fegyvernekylevente


Utoljára változtatva 06-05-2008 @ 12:56 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Irodalmár profil
Irodalmár profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: AngyaliAndi
(Ideje: 06-05-2008 @ 10:13 pm)

Comment: Jó volt olvasni, nagyon sok gondolat indult el...:))) Puszi: Andi


Hozzászóló: szellzsofi
(Ideje: 06-06-2008 @ 04:35 pm)

Comment: Szóval Te határozottan álmodozol. Jó lehet Neked. zs


Irodalom ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.37 Seconds