| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Továbbítás Ideje:: 06-07-2008 @ 01:46 pm |
|
|
|
|
| - Nézd! –szinte hangtalan szólt a lány, és koszos kezével kibogarászta a földön szétszórt magvak közül, azt az egyetlen idegen tárgyat, ami soha nem hevert még ilyen kétségbeejtő mélységben. Egy apró tintacseppet.
- Vedd el! –kínálta fel. – A tiéd! Nem engem árultak el, nem én voltam az, akire most gondolsz, én mindig is eljátszottam neked, hogy van értelem jónak lenni. Most mit is vártál tőlem?! –hosszas csend következett. Tágra nyíl szemei finoman fókuszáltak újra az üveglap mögé, de hiába. Arcán apró gödrök jelentek meg a koncentrálástól. Soha nem látott mást csak azt, amit most is. Az átkát, az életét, a társát, a vesztét, a keserűségének az édesen mosolygó forrását, önmagát, mindenki mást.
Az udvarban felreppentek a madarak. Hideg szél járta a kertek alját.
Bent a tükörre kent mélykék tinta, elhagyva csordult le a rozsdás vas keretig. Gyűlölte a bolondokat. Gyűlölte a lány, és gyűlölte a feladatot amit rábíztak. Soha nem vágyott a kivájt szemgolyó mellé a vértócsába, a földre. Ha van választása, hogy mit lásson a világból, hát inkább tagad, inkább a fal felé fordul, inkább belesüketül az éjszaka lágy homályába. Mostoha a tudás, és számonkérő a felejtés, és így, kivel lehetne újra táncra pördülni? Valahol a sor elején hazudtak utoljára.
-fegyvernekylevente
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 06-07-2008 @ 01:46 pm
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 06-07-2008 @ 10:35 pm)
Comment: Elgondolkodtató írás, de a kép nem teljesen tiszta bennem...üdv. Anna |
|
|
|
|
| Hozzászóló: AngyaliAndi (Ideje: 06-08-2008 @ 03:37 pm)
Comment: Nehéz, de ez a szép benne!:)))))))))))) Puszillak! |
|
|
|
|
|
