Tudod, most lassan simul el minden mit a viharos szelek felkorbácsoltak. Valami idegen anyag keveredett a testembe, idegen mint a vérem, idegen, mint magam számára én magam idegen vagyok. Tudod, olyan nevetségesnek érzem, hogy egy cérnaszálra akasztottam balga hitem, s, hogy idegenként, újra magamra ismerek ha nem figyelek oda. Idegenként hálok magammal, s ha valaki egyszer szembesít, én megköszönöm és elbújok az izületei mélyére, hogy öregségére tőlem remegjen majd minden porcikája. Holnapra felismered, mindenki idegen. Csak vannak akik elrejtőznek a közelség vastag, poros függönye mögé, hogy megtévesszék magukat, mert gyávák tagadni, másokat, mert félnek egyedül, mindenkit, mert gyengék, hogy megismerjenek egy idegent, önmagukat.
-fegyvernekylevente |