Könnyű lenne most hanyatt dőlni, elfordulni a zajos következményektől, de valahogy a motor egyre csak zúg, űz és halhatatlanságra sarkall. Elveszik az indulatok mögött a valódi szándék. S, hogy hűvös ujjvégeim kirándulni akarnak a testeden, átfonni, beleszivárogni a bőrödbe, mint füst a hajadba, s illatoddá lenni. Szégyenfolt akarok lenni a lepedőn, egy csalóka hitvilág, ami reggelre csak a bűntudatot hagyja meg neked, elvesz s nem ad, csak azt amit én is szívesen nyújtok. A vágyat, s a pillanat tiltottságát, az erkölcsi szálkát a testedben, mely ha elfogadod, kifordít mindent, néhány pillanatra. Holnap már ugyan úgy fogsz szembenézni magaddal a villamos üvegében, nem lesz mögötted senki, aki számonkérne, akkor és most, volt és lesz. Nem kísérnek majd gyanakvó tekintetek a kopott mindennapokban, s csak te fogod tudni, hogy a hazugság az, hogy ha letagadod magadnak azt mit a hús megkövetel, s hiába fogsz álmaidba menekülni, a rontás éltető, s az éjszaka bársonya soha nem hagy egyedül. Átbukhatsz, de a véred vörösén túl, csak a külvilág van, s ha hagyod, elrejtem benned a csodát.

 -fegyvernekylevente