Rol kezdett először ébredezni.Fogai sűrűn összekoccantak,egész teste rázkódott.Pedig nem volt hideg,valami mégis remegésre késztette.Ahogy a roham fokozottan alábbhagyott,gondolkodás és látása is kitisztult.Felült,és látta,hogy mellett Shooto küszködik a hidegrázással,egy kicsievl odébbe pedig Sussanó,Lucy és Lydia.

Velük szemben pedig egy ismeretlen alak ült és nézte őket.
Első pillantásra ember volt.Másodikra viszont nem…több volt annál.

A lány majdnem olyan magas volt mint Rol.Hosszú,dús,hullámos,szőkésbarna haja körülölelte testét,így alig látszott szakadozott,kifakult vászonruhája.Bőre fehér volt,de az emberek látványától látszólag még sápadtabb lett.Nagy,búzakék szemeit kerekre nyitotta,vékony,már egészségtenül színtelen ajkait összepréselte és térdét felhúzva kuporgott az egyik sarokban.Pillantásában ott volt a meglepetés,a néma rettegés,a megtörtség,a szomorúság-és a pillanatnyi riadalom.

Shooto odabotorkált a három nyöszörgő alakhoz és másodpercnyi habozás után végigsimította Lydia arcát,majd Sussanóét is.Lydia összerándult az érintésre,de nem nyitotta ki a szemét,Sussanó szemhéjai ellenben nyomban felpattantak.Mellettük Rol Lucy-t pofozgatta több-kevesebb sikerrel.

Tíz perccel később Lydián kívül mindenki ébren volt.Mindannyian körülötte ültek,szólongatták,pofozgatták,ébresztgették…sikertelenül.Rol pillantása találkozott az ismeretlen lányéval.

-Segíts!-kérte halkan.-Kérlek!
Az ismeretlen szomorúan megrázta a fejét.
-Meghal,ha nem ébred fel,igaz?
A lány bólintott.
-Kérlek!Muszáj segítened! 

Az alak elgondolkozott egy kicsit,majd-némi habozás után-felállt és keresztül sétált a szobán.Ruhája szakadt és fakó volt,lábfejét nem fedte semmi.Járása bizonytalan volt,mintha már jóideje nem állt volna lábra.Amit azonban hosszú,aranyosan csillogó haja sem tudott eltakarni,ugyancsak megdöbbentette a fiatalokat.

A lány hátából két szakadozott,fakózöld szárny nőtt ki.

Rol maga sem tudta miért,de biztos volt benne,hogy a tündér-mert kétségkívül az volt-tud segíteni nekik.Illetve Lydiának.Társaival együtt reménykedve figyelte,ahogy a lány Lydiához sétál és lassan lahjol hozz,homlokon csókolja,majd visszasétál a sarokba és újból lekuporodik.

Lydia,mintha mély álomból ébredt volna,pislogott és felült.
-Rendben-szólt eltökélten Sussanó.-Akkor most menjünk innen.

A tündér rekedten felnevetett.

-Nem mentek ti sehová-válaszolt szomorúan.-Foglyok vagytok velem együtt.