(2008.06.22.)

Megsebeznek és tönkretesznek,
Fájdalmamon csak nevetnek,
Egyedül vagyok, magamban.
Ördögi kacaj harsan!

Mosolyognak csak rajtam,
Hogy milyen naív is voltam.
Hittem, hogy minden megváltozhat,
S a szerelem boldogságot hozhat.

Túl sokat csalódtam már...
Vakon hinni? Illúzió csupán!
A boldogságért meg kell küzdeni,
A fájdalmat el kell tűrni.

Akár egy életen át,
Hiába keresve a határt,
Ölelő karok oltalmát,
Szerelmes szavak harsanását.

Nem jön el többé már,
Nincsen is tán' boldogság,
Elhalványul minden idővel,
De az ördögi kacaj sohasem!