Kedves Barátom!
Újra átolvastam korábbi leveleidet. Így most már, hogy kissé távolodunk egymástól az időben néhány érdekes szempontot is látok. Mintha hátrébb állnánk egy kiállítóteremben a képek szemlélésekor, egészen másképp látszik, ahogy az apróbb mozaikokból összeáll a KÉP, amint az összeáll valamennyiünkről – így hát Rólad is. Kedves Barátom, sokat tanultam Tőled, mondhatnám inkább, hogy okultam. Főleg abban a tekintetben, hogyan nem szabad életet vezetni, mikor másokért is felelősek vagyunk már. Okultam, hiszen számtalan alkalommal elhittem olyan mondataid és állításaid, amelyekről utólag bebizonyosodott Téged illetően, hogy nem voltak igazak, pontosabban igazságtartalmuk csekélyebb volt, mint a nem-igazságok. Lehet persze így is élni, hiszen az ember az életet minden reggel „újrakezdi” és a korábbi igaztalan dolgok egyhamar elhalványulnak az újak fényében, és az isteni megbocsátás úgyis mindent megold, tehát le lehet nullázni a gépet, és újraindítani. Akárhányszor. Akárhányszor? Az indulat, a harag rossz tanácsadó. Ami a személyiségeden átsüt, az a levelekben az egy-két-három felkiáltójel szinte minden mondat mögött. Ezek már nem állítások, hanem javarészt felkiáltások, felszólítások, vegyesen. (!!!) Mit ér a három felkiáltójel, ha ELŐTTE nincsen tartalom, vajon mit? Azt el kell ismernem, hogy valamihez zseniálisan értesz, és ebben az évek során magas szintre fejlesztetted tudásodat. Lehet, hogy ezt oktatják valamilyen marketing-tanfolyamon, de az is lehet, hogy ez veleszületett sajátság, az általam csak „önfényezésnek” nevezett tevékenység, amit sokan népiesen szólva bizony jól „megettek” Tőled – sőt megeszik még most is. Az egészben az a legszebb, hogy igazi tartalom kevés van a fények túloldalán, tehát az egész egy jól megépített Patyomkin-fal, ami mögött bizony csak lézengenek az építőelemek, úgyis mint: emberi tartás, igazmondás, tudás, elmélyült ismeretek, intelligencia, türelem, és mások megbecsülése, tisztelete. Ezek kissé elhomályosulva toporognak, és várják, hogy sorsuk jobbra forduljon Nálad. Egyszer talán fog is… Az élet hosszú távon úgy zajlik, hogy amit egyik kézzel adott, a másikkal bizony elveszi – persze nem azonnal, hanem majd EGYSZER, amikor nem is számítunk rá. Egy váratlan pillanatban megvilágosul majd, hogy lehettél volna őszinte – Magadhoz, amikor reggel belenézel a tükörbe, és egy kicsit hosszabban, mint amikor csak borotválkozni készülsz. Megvilágosul az is, hogy nem kellett volna másokat manipulálni, mégpedig illetlen módon féligazságokkal, amelyeknek persze nem is lehet utánajárni. Kedves Barátom, kívánom mindazonáltal, hogy az Élet és a Sors kíméljen meg a nehéz pillanatoktól, évektől, élményektől. Sajnos nem fog, de ezt nem én akarom, hiszen ennyire nem lehetek gonosz, még akkor sem, ha a felszínen ez úgy tűnik most. Mindenki előbb-utóbb olyan lesz, mint a szülei, hiszen a gének üzenete életünk legerősebb sors-alakítója, akár elfogadjuk – akár kapálózunk ellene. Ne tedd, hiszen már most apád vonásait látni rajtad, ne küzdj ellene, békélj meg vele. Szeresd, tiszteld és becsüld meg azokat, akik körülvesznek szeretettel, szerelemmel, és felnéznek Rád. Építs – és ne rombolj. Nem éri meg, sohasem.
üdvözlettel: A krónikás |