Szemed,
ha szemembe mered,
mondd el, mit lát!
Önnön lelked
féltett titkát?
Saját
lényed gondját-baját?
Rejtve maradt,
kimondatlan,
néma szavad?
Érzést?
Benned fogant kérdést?
Kételyt, melyet
elfogadsz a
válasz helyett?
Kedvet,
mely minden bút megvet?
Azt az eszmét,
melyért Te is
lelkesedsz még?
Sokat
látott, szép álmokat?
Életeket,
s éltet adó
szerelmeket?
Tüzet?
Feléd nyújtott kezet?
Lehetetlen
ismerőst, ki
ismeretlen?
Magad
látod, ne is tagadd!
Tükörképed:
egylényegű
rokon lélek.
És én,
szemhélyaid résén
magam látom:
tükörképű
ideálom.
|