Géza bácsi balladája

Lassan fordul át az Öreg

Holdtól fényes Nap felé,

Fáradt zajos ember tömeg

Néz megint egy nap elé.

Feltűnik egy sötét alak

Valahol a távolban,

Egyszer megáll, másszor szalad

Kezében kis lábas van.

Géza bácsi őkegyelme

Kakaóért kiabál,

Beleordít az éterbe,

Bort keres, de nem talál.

Feleségét szólítgatja

Kit Trombitásnak becézget,

Asszonyára ráaggatja

A trágár mocskos beszédet.

Ház sarkából Bodri kutya

Gazda hangját ugatja,

Az eb feje elég durva

Mert a Géza megnyírta.

„Jövök már te bolond tróger!”

Szól Ilonka mérgesen

„Hogy az Ördög vinne már el!

A fejedet szétverem!”

„Hol a löttyöm asszony pajtás?”

Kiált Géza egy nagyot

„Minek ez a nagy felhajtás?

Csak bort inni akarok!”

Nagysokára meg is leli

A hőn vágyott maligánt,

Örömében levizeli

A kertben nyíló tulipánt.

Azaz, hogy csak tervbe veszi,

Öntözné a virágot

Ám a cipzár nem ereszti

Be a külső világot.,

Így aztán a sárga meleg,

Benn marad a gatyában

„Mi van Géza megint veled?”

Kérdezi ezt magában.

„Most már én vagyok csak száraz!”

Szól egy hang a torkából,

Nagyot kortyol Géza Bá’ az

Életmentő piából.

Röhög még a Trombitás is,

Rosszkedv messze menekül

Jól kezdődik ez a nap is

Megy majd meglásd remekül!