Nem én kértem, hogy beszéljünk,
Egy éjszakán át meséljünk.
Nem kértem, hogy hasonlítsunk,
Szépnek mindent együtt lássunk.
Nem kértem, hogy megegyezzünk,
Cicáinkban különbözzünk.
Nem kértem én ajándékot
Cserébe azért, mit adok.
Mert jött az az én szívemből,
Nem érdekből vagy illemből.
Nem kértem én csodálatot
Azért, mit tán az ég adott.
Adtam volna szabadságot,
Nem kértem én barátságot.
De hogyha már így alakult,
Hát lelkemnek nincs visszaút.
Őszintén álltam előtted,
S Te mérged szívembe lőtted:
Megtámadtad igazságom,
Eltiportad boldogságom.
Mégsem kérhetsz, hogy gyűlöljek,
Szavaimmal én is öljek.
Nem kérhetsz, hogy megnyugodjak,
Sorsom elől futamodjak:
Sosem kérhetsz, hogy feledjek,
S ha szólítasz, sem feleljek. |