| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
Tűnődés Ideje:: 07-26-2008 @ 03:25 pm |
|
|
|
|
|
Egy meleg nyári estén Szilvia magányosan üldögélt a Balaton partján. Nézte a kikötött vitorlásokat, és yachtokat ahogy csendben, elárvultan ringatóznak az apró hullámok közt. A szellő is langyos volt, mégis jól esett ezen a fülledt alkonyon. Hátha még közben valakihez hozzásimulhatott volna. Ez alkalommal sajnos csak a gondolatai voltak vele. Azok viszont sűrűn követték egymást a fejében. Legutóbbi sikertelen randija után elgondolkozott, hogy miért mindig csak a „problémás” pasikat vonzza. Ha néha összeakadt egy rendezett férfivel, az miért nem hatott rá úgy, mint azok akik csak életük egy problémájára keresték nála a megoldást. Igaz, Szilvia is csak egy ilyen megoldást keresett, azzal a különbséggel, hogy ő nem csak kihasználni akarta a másikat, hanem a célja mindig az volt, hogy megtalálja akivel mindig jól érezhetnék magukat együtt. Visszatérve az utóbbi férfihez, nem volt rá olyan hatással, mint az előző. Pedig ennek a mostaninak nem csak a szája járt, hanem tényleg rendezettek voltak a körülményei. Viszont mindjárt meredező férfiasságával akarta lerohanni. Éppen ez volt a baj. Miért van az, hogy a férfiak többségének csak a szexen jár az esze, és egyáltalán nem törődnek a nő vágyaival? Az előző törődött Szilvia vágyainak felébresztésével, csak azon a férfin nem tudott kiigazodni. Mostanra meg eltűnt. Pedig vele jól érezte magát, annak ellenére, hogy csupa titok vette körül. Alig valamit árult el magáról, az is abszolút ellentmondásban volt a látványával. Magyarázatott meg hiába kért. Most mégis eszébe jutott a lánynak. Nagyon jó lenne vele kéz a kézben sétálni a parton, vagy csak némán összebújva nézni a vizet, aztán meg ismét együtt tölteni az éjszakát, végig csókolni a mellkasát. Még a gondolatától is libabőrös lett.
Közben elállt az a kis szellőcske is, vihar előtti csend töltötte be a tájat. Hirtelen besötétedett. Szilvia jobbnak látta ha elszakad gondolataitól, és gyorsan elindul hazafelé.
Hirtelen feltámadt a szél. A Balaton is haragossá vált, vadul csapkodták a hullámok a partot. Hiába szaporázta a lány a lépteit, már késő volt. Az eső is eleredt. Óriási cseppek hulltak alá az égből. Már hiába a futás, úgy sem érhetett haza szárazon. Nem is sietett tovább, inkább élvezte az üdítő esőcseppeket. Már el is felejtette milyen romantikus sétálni az esőben. Még így egyedül is volt valami csábító az esőcseppek ölelésében. Bár mégis csak jobb lett volna egy férfi karjaiban élvezni az égi áldást, ahogy végig folyik a víz a haján, majd az egész testén. Az imént még vadul röpködő tincsei rátapadtak az arcára, mintha csak azt várták volna, hogy valaki félresimítsa őket. Átázott ruhái pontosan látni engedték a lány alakját. Nem volt egy bombázó, de azért akadt akinek ez tetszett. Se deszka, se gebe, se elhízott. Valahol a kettő között. Azt mondják, a gömbölyű nők könnyebben találnak párt, mert nem olyan megközelíthetetlenek, és a kedvük is jobb.
Hiába süvített már a szél, az eső is egyre vadabbul ömlött. Sűrűn villant át az égen eleinte csak egy-egy, aztán egyre több villám. Szilvia levette papucsát és ismét szaladni kezdett. Mindig félt a villámlástól. Hiába tudta, hogy ott az a nagy vízfelület, és elméletileg az vonzza a villámot. Az út menti fák is nagyra nőttek már. Így kifutott az úttest közepére, arra felé úgy se túl nagy a forgalom, főleg ilyen viharban. Még javában tombolt a balatoni vihar mikor Szilvia hazaért. Mivel már úgy is alaposan elázott, nem ment be a házba, hanem leült a lépcsőre és nézte a vihart. Az árkok már teljesen megteltek vízzel, itt-ott már ki is öntöttek medrükből. Már az úttesten is hömpölygött a víz. Lassan csendesedni kezdett a szél, és az eső sem szakadt már annyira. Ekkor felállt és kisétált az út közepére, és élvezte ahogy a langyos víz körülöleli a bokáját. Ahogy lépkedett a vízben, egyszer csak egy autóra lett figyelmes. Hiába húzódott le az útról a kocsi mégis lassított, majd mellé érve megállt. Egy régi ismerőse lépett elé.
- Szia! Megismersz? Osztálytársak voltunk a gimiben. Emlékszel még rám?
Persze, hogy emlékezett az első szerelmére. Az viszont meglepte, hogy pont egy ilyen csendes balatoni falucskában látja viszont oly sok év után. Hirtelen egy hang se jött ki a torkán. Csak állt, és nézte a férfit, és egyből elöntötték a vele kapcsolatos emlékek. Tamás rámosolygott, visszaült a kocsijába, már indulni akart amikor végre megszólalt a lány.
- Szia, örülök, hogy nem felejtettél el.
- Már azt hittem, hogy te viszont elfelejtettél. Majd beszélgetünk, most bocsi, de sietnem kell, várnak rám a barátaim, gondolom te is fáradt lehetsz. Szép álmokat! – és elhajtott.
Ez a találkozás elég volt, hogy Szilvia ismét eltűnődjön a múlton. Arra az időre valahogy nem nagyon emlékezett. Nagy szerelem lehetett az övék. Aki ismerőssel találkozott, akár osztálytársuk, akárcsak évfolyamtársuk volt egyik se hagyta említés nélkül a kapcsolatát Tamással. Pedig nem is volt még kapcsolat, csak egy egyszerű diákszerelem. Évekkel később egy közös osztálytársuktól megkapta Tamás címét. Nem sokáig leveleztek, már nem volt közös témájuk, és z egykori varázsa is elmúlott.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 07-26-2008 @ 03:25 pm
| Hozzászóló: agnes (Ideje: 07-26-2008 @ 05:01 pm)
Comment: "Csak állt, és nézte a férfit, és egyből elöntötték a vele kapcsolatos emlékek"......írod,.."Arra az időre valahogy nem nagyon emlékezett. Nagy szerelem lehetett az övék.."Ezt is te írtad....Ezzel kellene csinálnod valamit ,..mert a kettő üti egymást, mert azt, hogy nagy volt, csak arra alapozza, hogy mások, így emlékeznek rá.... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: jgmiki (Ideje: 12-18-2008 @ 12:49 pm)
Comment: Semmi tréfa, találkoztak, s nem jöttek elé a csínyek, a JÓ kedv, egy kis heccre, istenem ennyire közömbös ez a világ, én másként regáltam volna,az bíztos, ALÁÍRÁSOM, TÁLTOS |
|
|
|
|
|
