| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: Amatőr Irodalmárok Klubja! |
|
|
|
|
barázdák Ideje:: 08-15-2008 @ 09:30 pm |
|
|
|
|
| Tojások gyúltak Budapestben és magam alá hajtottam az elfakult életeket. Fogtam még a kezed, mikor elhúztak a hazúdságok. Vártam körbeforogni a vonatok előtt magam, míg nullára nem redukálódom, mint egy sínrecsatolt húszfilléres. Elhagyott a holnap is, hát nincsen már semmi édes a halántékomon, csak a legyek rajzanak körül boldogtalanságukkal. Hagyjatok élni. Nem volt többé világos, felgyúlt hajam közt sem vibráltak a virágszirmok. Hallgattam, ahogy belemártod ujjad a Dunába, ívet húzol a ruháján, redőiben a méhek vámot fizetnek, mert a hullámok darabossá lettek a téridőben. Ébredtem volna hát nélküled, leginkább a világ elköpött fájdalmából, míg eret nem vágok magamon, hogy megetessem a piócáidat. Ócska ribanc a szépség, mint egy átszeretkezett nyáréjszaka, hogy jó ízzel harapj bele az államba és a nyakamon végigremegő sikoltásba. No nem borotválkozom, arcom barázdált mint a csodákon innen, leszakadt szárnyaimat a hónom alá csapom, míg megérkezik az első villamos. Krétával rajzolok még krátereket a betonba, tán könnyebben törtök fel magatokba, könnyet seperni a világ sikátoraiból. Nincsen több hóhér, magatok maradtok csupán vágyatokból hajszolni a lopott szomorúságot, rágógumi csattog acélfogaitok közt, tán egy kávéért elcserélnétek egy félmosolyt. Felülök a vállamra, lábamat borostyánba fonom, arzént eregetek ajkaim közül és halkan nézlek benneteket, csípőtök fekvő nyolcasaiban tán megtalállak egyszer. Elcsíptem egy villamos mosolyát, zsebrevágtam, majd meghajoltam magamban magam felé, mikor átszaladtam sikolyaitokon is túl. Remegett körülöttetek a levegő. Bort kérek, szárazon az ajkadról, ha valaha látlak még. Felrepednek a szemhéjaim és elátkozom a zuhanórepülőket. Olcsó narkotikummá lenni tán egy elhagyott mákmezőn, míg újra emelt fővel nem jársz. Különböző hangú fények törtek fel a szandálod alól. A világot körbeölelte egy elhagyott nyílvessző, majd szíven szúrt egy álmodozót. Még mindig itt vagyok, halkan veszem a levegőt, s tán élek is a lelkemen innen. Boldog szép napot. Akkor megláttam a magnólia fák tövében. Kidugott nyelvvel pödörte a haját és egy vödörbe békát dobált a háta megől. Az élet megdőlt, mikor háromszögeket rúzsozott a számra. Talán minden véletlen volt. Hát átiszom magamba a félelmeteket és ha nincsen már több hang a fejekben, úgy egyszer ismét egy kicsit szerelmes leszek és jégesőt borzolok belétek. Nem láttam már túl elhagyott testetek küszöbén, a kezedből visszatért valóságot bizonytalanul egy zsebkendőbe töröltem, csak a Duna minden hídjain feküdtem hanyatt a csillagoknak és hosszú időn át hol vagy, míg végleg eleresztettem a városomat. Ők már vártak, tán nem is szólnak hozzám, s nem látok már előre sem, mégis mintha mosoly illatát éreztem volna. Nem csalóka parfüm volt, se nem az én mesém. A zöldből olyan furcsa lehet a hallgatás. Legalábbis a tündéreken innen. Mozdult is kacskán a derekam, vagy a vágyaimon túl megszólalt egy hang és mitől álmosodtatok el? Egy nő fekszik a csalánosban, oly hosszú ideje már. Nem tudhatom már. Csak láttam a gyermekek arcát a kútban, tekintetükben hangtalan rengtek a kérőjelek, míg eleredt az eső. Sehol sem talállak. Csak elbújok a viaduktok alatt, magamról magamba nézek, és hallom a bombázókat. Titánbajszú angyalnak hazudják magukat, in nomine patris. Tán ott lesz a kávéscsészém fülére írva a szerelem, persze belülről, s könnyeket fakaszt a porcelán az érintésedre. De erről sem tehetnék már. Inkább csak várom a szirénákat. Korábban átfeslett a testem a kolerából, nem érdekelt senkit sem az örökkévalóság. Gyönyörűen omlott össze a múlt a lábaid alatt. Lelkemből egy fagott kanalazott utolsót keserőn, megfordult és a tükörben megrémült a hangomtól. Élni még egy összegyűrt asztalterítő elhagyott kockájában lehet tán. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 08-15-2008 @ 09:30 pm
| Hozzászóló: janos51 (Ideje: 08-16-2008 @ 09:03 am)
Comment: Jajj, kondorkeselyű lebeg a fülemben---mazsolás kifli a kezében ! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: lenaneni (Ideje: 08-17-2008 @ 10:18 pm)
Comment: Jesszusom!
Ismét divatba jött az abszurd, de most hiperabszurd változatban?
Mit akartál ide irni, mit akartál ezzel elérni? Fantáziád van, a helyesírást ismered, tehát írni tudsz, csak éppen olvasót nem találsz, mert kétszeri nekifutásra is belezavarodtam. Sejtem, hogy nemcsak egyedül én.
Ha nem is csak az én kedvemért, de próbálkozz valami olvasmányosabbal!(már ha nem tiltja a vallásod vagy a világnézeted)
Talán megéri... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: wanderer75 (Ideje: 08-18-2008 @ 09:08 am)
Comment: Nekem viszont nagyon tetszik, amiket írsz!:)) Zseniális!:)) |
|
|
|
|
|
