Sormintás reggeli fény zárja az éjszakai számokat.
Sarka nyomában lohol a kávé, kifröccsenő
szavakkal szeretkezik a padlón.
Az ablak résein sietve csusszan át a meleg.
Szépen szeretnek ilyenkor a virágok,
belenyújtóznak a földbe. Esőillatú rögök
vigyorognak a kannára - lágy kezek, ujjon gyűrű -
a második esélyek nem kibúvók
nem lehet őket lepréselni
felköhögni a vizet
amit az éjszakába rejtőzött tó
nyomott le torkodon
kapkodsz
megint kapkodsz
Isten szerelmére
nem igaz
hogy
minden sziromban színek lüktetnek.
Tágra nyílt szívemben lezárom
sötét szemét. Gyengéden megsimogatom
a lepedőn szétterülő hajat.
Magas házak tetején akadt felhőt
tuszkol szürke szatyorba a vihar.
ügyelj a bójákra
