Meghalt kiégett bennem a remény
Csak az emlék a szó az ami enyém,
Megfakult képektől bódult az elme
Megfáradt szíved érzelmet enne,
S gyönge lelked egy társat szomjaz.


Szeretni szeretnél ez minden vágyad
Hiszen a gyűlölt gyűlölet útját jártad.
Oltalmat adnál egy sokattűrt szívnek
Ételt azoknak kik enni kérnek,
S boldoggá tenne egy hálás szempár.


Szerelmes szemeid szomorún szemlélem
Megfagyott lelked hidegét elkérem
S melegséget kapsz majd tőlem vissza
Tőlem ki a halálnak borát issza
Melyet életnek vizeként vigyázok.


Ölts végre testet gyönyörű múzsa!
Hozz örömöt s gyönyört a lelkembe úszva,
Hozz morált sekélyes erkölcsömre,
Hozd a szabadság szelét átkozott börtönömre,
S tárd ki előttem a szeretet kapuit!


Kínom s bilincsem a gyűlölet,
Apám a sötét, ki kacagva eltemet,
Anyám az elmém mely örjítve-örjít,
Dajkám a félelem ki ha sírok csitít,
De az életem a végzet a megváltó halál.